A német lány /forgatókönyv munkacím/

Narrátor:
Tudta Ön, hogy Európában a legszerényebb becslések szerint is legalább másfélmillió olyan gyermek született a II. Világháború alatt, és közvetlen utána, akinek az igazi apja német katona volt.. Születtek ezek a gyerekek Franciaországtól Norvégián át Magyarországon is!




Külső: Szürke borongós okt. – i délután.
Helyszín: Hatvan város széle, ahol az út Tura felől a mai 30-as főútba csatlakozik.
A helységtáblán HATVAN.
A kereszteződésben az út szélén, - géppuskával felszerelt német oldalkocsis motorkerékpár áll, - sárosan koszosan..
Mellette bőrkabátos katona, nyakában a rendőrségi jellel telefonon beszél.
Egy másik géppisztolyos katona az úton Tura felől érkező katonai terepjárókat, teherautókat irányítja ,a várostól el Fenyőharaszt irányába./Irányító zászlókkal a két kezében./
Egy német páncélos hadosztály parancsnoksága, és ellátó egységei vonulnak, új felvételi körzetbe.
Ez a körzet - Kálló és Erdőkürt községekben lett kialakítva.

- ------



Belső: Okt. - végi nap késő délutánja.
Egy paraszt ház konyhája. –Az ajtó a gangra nyílik, mellette egy kis ablak bal oldalon. Jobb oldalon a sparhelt. Az ablaknál egy ajtó az első házba visz. - Mellette vetett ágy a falig. A falnál szemben lóca előtte az asztal, baloldalon egy szék. Az asztalnál a lóca sarkában 9-10-éves forma kislány babázik. Szőke haja két varkocsba van fonva, - Kék szemü, fehér bőrü., - szép fitos orrú kislány.
A másik oldalon szőke asszony a kislány anyja mákot darál / Ilona/ 30-év körüli asszony/.
A tüzhelynél egy csinos bögyös barna nő / Mária/ olyan 35éves lehet
Arca kipirult,- gulyás levest főz egy fazékban. – A tüzhely szélén, egy tepsiben a kisült gubát darabolja.
Bánatos szemmel odamegy a játszó kislányhoz megsimogatja a fejét és mondja

--- Mária : - Nem tudom, - lesz e részem benne, hogy saját gyereknek örüljek? !

- Ilona : - Biztosan Mari. -- Fiatal vagy még és olyan erős .-
Elgondolkozva felegyenesedik - Bár csak felire bírnék úgy mint te.

- Mária. No hagyd csak, hogy mennyire birok. – De az biztos, hogy egyre kevesebb
bennem a remény a gyerekkel kapcsolatban.
Már nagyon szégyellem itt a faluban a
a gyerektelenséget. - Most meg , hogy a Lajos is a fronton van, csak a párnát
gyüröm. – Bár amikor itthon volt , - mármint az utóbbi időben – fontosabbak
lettek neki a barátok, a bor, - no meg a kártya.
- 15-év után elmúlt a lángolás, - főleg így hogy gyerek sincs. /legyint/
- Néha már kaptam is érte, pedig éppen úgy lehet oka ő is. – Az anyósom is – bár nem mondja, de látom rajta – engem okol.
- Én meg szinte biztos vagyok benne, hogy velem minden rendben van.
-
Ilona . - Majdcsak vége lesz ennek a háborúnak - haza jön a Lajos és Isten ad majd
nektek is egy gyereket. .

- Mária. –Én nem látom olyan közelinek a végét. - Sokan oda is vesznek -- No meg
most ,- hogy újabb behívásokról hallani.
- A szomszéd Terka mondja, hogy a Pisti fia is kapott behívót. - De nem csak
ő minden 17-éves levente holnap bevonul .- Tudod a Provacsek tanító
megy velük, neki kell bekísérni a gyerekeket a városba, - mert ő az oktató.

- Ilona. - No de ilyet – aztán vagy visszajönnek, vagy nem. – Tudod az önkéntes katona
a Kovács Laci a falusi Kovács kocsmárosnak a fia is elesett a Hunyadi
Páncélosoknál.

Mária - Hát bizony nem könnyü az anyjának a Panka néninek.
Az ura mellett a legidősebb fia a Jani is kint van a fronton. - A Lajos a
Legkisebbik fia meg két éve halt meg tüdő - gyulladásban.


No – de elég a sok locsogásból ---- kap észbe a Mária --- Járjon
gyorsabban a kezünk mindjárt itthon lesz a bátyám.

Szótlanul sürgölődnek.





-------



Külső.
Őszi okt. - végi késő délutáni szürkület. - Az úton egymás mögött 3-4 lovas szekér érkezik a falu határához az erdőtarcsai úton, - rajtuk férfiak ülnek - fiatalok-idősek vegyesen. – Fázósan nyakukat behúzva gubbasztanak a szekereken.
A kocsik zörögnek, - zötykölődnek a sáros , - de itt ott kilátszóan kövezett úton .- A dombról haladnak a falu felé. - Rálátni a falura. - Szemben a házak közül kiemelkedően, szintén egy magaslaton szép templom tornya tör az ég felé. .
- Az út jobboldalán kaszáló, amin bekígyózik egy patak. - Baloldalon házak vannak, - és a szélső ház előtt megszokottan egy fa feszület, - rajta egy bádog Krisztussal.
Az út a patakon átívelő hídon visz át, - azután a jobboldalon falusi futballpálya.
Az út baloldalán szintén rét amin egy másik patak fut ezzel az úttal, illetve a patakon túl egy másik úttal a versegi úttal - párhuzamosan.
Annak az útnak a túloldala házakkal van beépülve . - Itt a focipálya végétől mindkét oldalon házak között jutni be a falu közepébe.
Itt az út belefut a másik útba - / a versegibe/ amelyik a faluban egy nagy 90 fokos kanyar után a templomkert előtt a templom és a parókia alatt egy másik patakhíd után érkezik a Tanácsház előtti kis térhez.

- Hőha - hallatszik amint a szekereket hajtók a kis térre érve egymás mellé álnak a fogatokkal..
A férfiak ki fürgébben, ki lassabban lekászálódnak a kocsikról, és elgémberedett tagjaikat mozgatják,és kis csoportba verődve megállnak néhány percre, ki pipára gyújt, ki cigarettára
- Na emberek hála Istennek itthon vagyunk: - járatja körbe tekintetét egy középkorú bajszos férfi /nyilván a csapat vezetője/
- Reggel a szokott időben itt találkozunk! - Jó éjszakát! .- fejezi be majd felszáll az egyik szekérre, és jobbra a tanácsház előtt elhajt.
- A többi szekér is- melyik jobbra melyik balra - elindulnak.






--------
Külső, őszi késő délutáni szürkület. – N.István is a szekerekkel érkezett.
N. István egy alacsony vékony barna ember kopottas csizmában ,- parasztnadrágban -, és egy már munkára befogott olyan majd térdig érő vastagabb kabátban kétoldalt a kabátgallért felhajtva kalapját a szemébe húzva gyalogosan megy át a hídon, majd a parókia előtt az iskolával szemben jobbra fordul az úton és elhalad a parókia kerítés előtt. Azután a tüzoltó-szertárnál balra fordulva lépdel a parton felfelé, balra a templom, majd egy kicsit tovább haladva jobbra a temető mellett.
- Jobboldalon házak vannak, baloldalon az útra kinyúlva a másik házsor kertjeinek végei.
István megérkezik a házukhoz /szokásos hosszú parasztház/
- A keskeny gangról a konyhába lép
- Jó estét ! -- köszön
A konyhában a szemben lévő asztal mögötti lócától a szőke kislány kétoldalt repdeső copffal szinte repül a nyakába .
- Édesapám!- Édesapám ! - kiáltja kétszer is és ugrik fel az apja nyakába.
- István felemeli és cuppanós gyerekcsókot kap borostás ábrázatára.
Kislányával a karjában megy a lócához,- egy pillanatra leül, - és a lányát maga mellé ülteti.
- Maradj itt szentem! -
- Feláll, és az ajtó baloldalánál lévő mosdóállvány lavórjában kezet mos és a konyhában lévő két 35-év körüli asszonyra várakozóan nézve ül vissza a lócára.
- A barna asszony István húga.
A másik ,szőke nő a felesége., Ilonka.
- No Marikánk mit főztetek? - néz a húgára.
- Tudod te jól! -- Megbeszéltük. - válaszol az.
Nagy tál gőzölgően forró csülkös bablevest kerít a bátyja elé az asztalra,és néhány jókora szelet fehér kenyeret tányéron.
- Ő maga és a sógornője egy – egy kis zománcos tálkában gőzölgő levessel ülnek le a férfi lábmagasságában sámlira és ölükből kanalazzák a levest.
Nem beszélnek, - Mária lopva a bátyját figyeli, és mielőtt annak tálja kiürülne, egy másik tálban mákos gubát tesz elé.
- A kislánynak is ad az apja. – Szó nélkül esznek. -
- A férfi miután befejezi a vacsorát, hátradől a lócán és cigarettára gyújt.
- István: Ez nagyon finom volt Marikánk. – Nem csoda, hogy
- Németországban is szakácsnő voltál.

- Hát bizony – úgy volt az. – hümmög elégedetten elpirulva Mária - Mosogatnak, rendezkednek, és a tüzhely karikákat levéve emelik a fényerőt, miközben a petróleumlámpa lángját alacsonyra tekerik
- Csendben ülnek, amikor a Mária feláll,és megnyújtva karjait mondja.

Mária: - Lassan hazamegyek, elteszem magam - holnap is nap lesz. -

- Abban a pillanatban István felkapja a fejét, a távolból nehéz katonai jármüvek hangja hallatszik.
- Maradj csak - inti vissza István a húgát,
- Megvárjuk, mi az?
- A zúgás egyre erősebb. – Már közvetlenül itt az utcában is, - majd a házuk előtt hangzik egy autó zúgása, - azután csend, - és csak a távoli zaj hallatszik.

- Nehéz katona csizmák dobognak végig a nyitott gangon, majd kivágódik a konyhaajtó,és két rohamsisakos géppisztolyos német katona áll be két- oldalra
Bejön egy német tiszt is, - és mint aki mindig itt lakott, - megy és nyitja az első /úgynevezett. tiszta szoba ajtaját./
- Wir nehmen hier Qartier! - mondja németül a háta mögé./ide beszállásolunk/
- Guten Abend! – Herr Hauptmann! - köszönti németül Mária a tisztet./ Jó estét! –Százados Úr!/
- Sie sprechen deutsch!- fordul hátra a százados meglepődve./Ön beszél németül?/
-Ja!- Ein bischen! - mondja az asszony --/Igen,egy kicsit./ Warten Sie ein Moment, ich mache Light! ---- / Egy pillanat, lámpát gyujtok/ Azzal az asszony gyufával a kezében megy az első szobába.
-Meggyújtja az asztal fölött lógó petróleum lámpát.
- Szokásos „ az első ház „ belső . - Szemben középen tükör, előtte asztal székekkel
Két oldalon díszes párnákkal magasan vetett ágyak állnak. – Két apró ablak függönyökkel takarva néz előre az utcára.
Mária és Jézus szíve szentképek a falon.
Baloldalon az ajtó mellett vaskályha. - Mária térül fordul, majd sebbel lobbal parazsat hoz a konyhai sparheltból, és tüzet rak a vaskályhába.
- Közben katonák behordják a százados holmiját
- Ekkor az udvaron áthallatszik a szomszéd ház ajtaján a dörömbölés .-
- Mária szól a tisztnek:
Das ist auch unsere Haus ! /Az szintén a mi házunk!/
Siet át egy némettel, akit a tiszt küldd, és a két udvar közötti átjárót kinyitja, majd a házat is. - Oda is katonák mennek be.
- Elhelyezkedés éjszakára.
- Az első tiszta szobában a német százados tér nyugovóra.
- A konyhában az asztal melletti ágyon a Mária fekszik le./a tüzhely karikát visszarakva sötétít be/
- István- a felesége Ilona és a kislányuk a hátsó szobában alszanak. ./ ez a szoba az első tiszta szobához hasonlóan van berendezve./

- A szomszéd házban ami szintén 3 - helységből áll, 8-10- német katona szállásol be.

Lassan megszünnek a zajok , és a falu álomba merül. - Csak néha hangzik egy – egy kutya ugatása.



- ---------


Külső..
-A falu reggel. -- A Hatvan város védelmét ellátó német páncélos ezred tartalék és
utánpótlás felvételi helye kerül kialakításra.
Istvánék háza udvarán és a szomszéd udvaron sátrakban katonai konyha kerül felállításra.
A házzal szemben az út túloldalán a másik utca-sor egyik házának kertvégén egy szalmakazalnál katonai terepjáró, - szinte a kazalba bújtatva. - --- Jobbra két házzal szemben a nagy kerekes-kút mellette a horpadásban álcázott harckocsi.
Az út tovább visz fel balra az erdő aljáig.. - Baloldalon a dombon a Mária kápolna, vele szemben légvédelmi ütegállás.
- István megy a reggeli gyülekezőre jobb oldalon a parókia udvarán nagy teherautók megpakolva benzines hordókkal.
- Szemben az iskolán nagy vöröskereszt adja, tudtul, hogy katonai kórház, vagy kötözőhely van ott.
- A már leírt kis téren a tanácsháza előtt a tagnapi szekerek és férfiak gyülekeznek.
Köszöntik egymást, kezelnek, majd elhelyezkednek a szekereken. – Elindulnak a védelmi állások építésére Hatvanhoz.
- A tanácsháza előtt 17-év körüli suhancok gyülekeznek, leventesapkában, -fázósan toporogva.
Talán 8-10-en lehetnek.
- A leventeoktató tanár érkezik,- valamint a községi jegyző csokornyakkendőben, - és két csendőr.
Tanár: Na fiúk látom mindnyájan együtt vagyunk, de a rend kedvéért névsor
olvasást tartunk. - Aki a nevét halja, az itt előttem kétsoros vonalat alkotva
elhelyezkedik.
- - Kezdjük! - egyenként olvas 10 nevet, és a névhez tartozó az előírás szerint áll a sorba.
- Mikor végez a jegyző lép előre és egy rövid beszédet mond.
- Kedves leventék! - Nagy nap a számotokra ez a mai. A mai nappal beléptek a felnőttek táborába. - Elindultok, hogy a haza hívó szavára teljesítsétek kötelességeteket, és harcba szálljatok az orosz fenevad ellen. - A hazát innen távol kell megvédenetek. - Azért kell küzdenetek, hogy mi itthon maradottak nyugodtan élhessünk, és büszkén fogadhassunk benneteket, amikor győztesen hazatértek.
Gondoljatok azokra, akik dicsősséget megbecsülést szereztek a falunknak és ti is tegyétek azt, és térjetek haza egészségben. - Isten legyen veletek.
- Sorban mindenkivel kezet fog, az oktató tanárt megöleli.
- A tanár balra át- ot vezényel és elindulnak a főutcán a faluból kifelé, - Vanyarc irányába. -/ esetleg valami levente nótát énekelhetnek./
Néhány búcsúzó szülő van akik néznek utánuk.
A jegyző fázósan behúzott nyakkal megy a tanácsház udvarán hátul lévő szolgálati lakásába.



---------



Paraszt szoba belső, kicsit félhomály az ablakon lévő függönyök miatt.
- A német százados ingujjban ül az asztalnál, és valamit irkál – közben leplezetlen mohósággal figyeli Máriát aki ott sertepertél, - takarít - port törölget .-
Látni rajta, hogy nagyon tetszik neki a tiszt és direkt ingerlően székre áll a szentképeket törölni, amikor is elővillannak combjai a szoknya alól - mellei a melltartó hiánya miatt remegnek a karcsúsított blúzban. - A hegyes bimbói majd kibökik a blúz anyagát.
Telt érzéki asszonyisága nagy hatással van a tisztre.
A férfi felajzottan nézi, és mikor az asszony a hokedlin állva meginog, sikerül elkapnia, és a testi közelség vad csókolózásba vált.
- /Valami egymásra találást kell megformázni, amiben a férfi vágyai kielégítését hajtja, az asszony pedig szerelmes lesz./
Az elkövetkező napokban az asszony éjszakánként besurran a századoshoz és szerelmeskednek.
 Odaadásában benne van minden vágya az asszonnyá válásra.
Az urával a Lajossal, már 15-éve házasok gyermekáldás nélkül. - Faluhelyen nagy szégyen az ennyi idő után gyerek nélkül .- A Lajos év elejétől az orosz fronton harcol. . – Most pedig már 1944.- év ősze van.
- Napközben a százados egy páncélautóval megy el a szomszéd falu – Erdőkürt - kastélyában lévő parancsnokságra
Itthon marad tiszti szolgája, akivel a Mária beszélget. - Hans a tiszti szolga a százados ruházatát tartja rendben a csizmáját pucolja. - Ő szokta a tisztet borotválni is.



---------------

Külső helyszín: paraszt porta .

/ A ház udvarán nyitott katonai sátorban a tábori konyha. - A sátorban szakácsok , - a bográcságyú alatt a tüzet rakja egy katona. – Szép napsütéses idő van.
A hátsó baromfiudvart elválasztó kerítésnél a tisztiszolga a százados ruháit szellőzteti és kefélgeti a napon.
- Mária kis sámlin ül,- ölében szakajtóval, - kukoricát morzsol.

Hans az asszony mellé telepedik, és beszélgetni kezdenek
- Marischka jól beszél németül. - Hol tanult? - kérdi a tisztiszolga
-
Mária: - Az urammal 1938-ban több mint egy évig dolgoztunk Németországban,
egy családi birtokon. –Úgy volt, aratás végéig leszünk, aztán a következő
aratás is ott ért minket. – Az uram a Lajos mindenféle paraszti munkát
végzett, -- én pedig szakácsnő voltam.



Hans: - No akkor biztos nagyon jól főz. - Egyszer meglephetne minket valami
finommal.

Mária: - Majd főzök!, - Valami igazi magyarosat.

/Hirtelen más témát feldobva kérdezi/
- Hans! – Meséljen valamit a századosról
-
-
Hans: -- Én sem sokat tudok róla, - /vonja meg a vállát a tisztiszolga./ - Még csak 24-.
éves, és már százados, - Pedig nem is hivatásos katona.
- - Most tüntetik ki a vaskereszttel. - Több mint 50- ruszki páncélost lőtt ki .- Az egyéb jármüveknek meg se szeri-se száma. - Kemény de igazságos ember.
- Most éppen tartalékban vagyunk.
-
Mária:- Biztosan már nős –és talán családja is van. –- Egy ilyen szép ember./elmereng/
-
Hans: - Á dehogy, azt én tudnám - mondja a tiszti szolga – Mindig csak a szüleitől kap és
nekik ír levelet. – Ha más is volna, - azt én tudnám.
-
- - Mindketten fejüket lehajtva végzik a munkájukat.
-



-



-
- -----------

Külső helyszín:- Erdőkürti grófi kastély. - Késő délután.
- A kastély bejárata. – Páncélozott katonai jármüvek, - nyitott terepjárók,- oldalkocsis motorok- néhány személykocsi is – parkol a kastély előtt.
- Őrség mindenhol. - Egy német páncélos hadosztály parancsnoksága.
A kastély elő csarnokában beszélgető német tisztek csoportja.
A lépcső tetején egy tiszt / a hdo. pk. segédtisztje / jelenik meg - egy őrnagy.
Lent a nagy teremben csend lesz.
- Uraim! --- Radowitz vezérőrnagy Úr.!
Feltünik a vezérőrnagy és komótosan ballag le a lépcsőn.
A lépcső aljában oldalt megáll, mellette néhány törzstiszt és a szárnysegéd helyezkedik el.
- Uraim!- Ünnepélyes alkalomból jöttünk össze. – Önök itt valamennyien a magyarországi debreceni páncélos-csata hősei. – Azt ott végrehajtott tetteiket a kitüntetésekkel ismeri el hazánk és führerünk.- Heil Hitler- Heil zúgják a jelenlévők
- Sorban szólítja a tiszteket, és átadja a kitüntetéseket.


/ A kitüntetettek között van a Máriáéknál lakó százados is/


A vezérőrnagy:,
- Hauptmann K….. Önt az 53. sikeresen megsemmisített orosz harckocsiért és hősies példamutató századparancsnoki munkájáért a II. –fokozatú vaskereszttel tüntetem ki.

 A kitüntetések kiosztása után a tisztek pezsgőznek. Kisebb csoportokban álldogálva beszélgetnek. – Katonák kínálják a pezsgőt – más frissítőket, - és szendvicseket.

Egy tiszt jön be , valószínüleg az őrség parancsnoka, és a segédtiszthez megy szinte észrevétlenül

- Őrnagy úr ! – Parancs a vezérőrnagy úrnak a hadsereg parancsnokságról.
- - Azzal átadja a levelet
- - Kérek engedélyt távozni!
- Távozhat.
A levelet hozó el.
A segédtiszt egy késsel és a levéllel a vezérőrnagyhoz megy aki egy kisebb csoporttal beszélget.
- Vezérőrnagy Úr! – Megbocsásson, parancs a hadsereg-parancsnokságról.
- Köszönöm ! - átveszi a levelet és a kést.
Gyorsan átfutja a parancsot majd int a segédtisztnek.
Az őrnagy megemelt hangon

- Uraim! – Egy kis figyelmet – a vezérőrnagy Úr fontos bejelentést tesz.
- Csend lesz
- Mindenki Radowitz-ra figyel.

- Uraim ! - Most érkezett a parancs, hogy a holnapi nappal feladjuk Hatvan város védelmét és megkezdjük az áttelepülést a Dunántúlra. Kijelölt védelmi körzetünk Sárkeresztes.- Kivonásunkat a 46. - ik gyalogoshadosztály fedezi.
A sorrendet a vonatok rendjét, vagyis a részletekről reggel mindenki megkapja a parancsot.
Végeztem Uraim!
Önök csak folytassák.
Nekem most már igazán más dolgom akadt, mint az ünneplés.
Heil Hitler! - mormogja nem túl meggyőzően az orra alatt és elvonul.
Heil - A Hitlert alig hallani morogják a tisztek és folytatják a beszélgetést és iszogatást.
Közlegények hordják körbe a tálcákat az új töltött poharakkal.




-----------------

Belső:
Mária a sötét konyhában, ahol csak a sparhelt szórt fénye villog a mennyezeten, és ad némi világosságot - hanyatt fekszik az ágyon.
Mellei kicsit kivillannak az elől jócskán nyitott ingből.
Néha kéjesen felemeli a jobb lábát, térdben behajlítja, majd kinyújtja, nézegeti annak szép formáját.
Végig simítja melleit és forrósodó vággyal várja a századost.
Becsukja a szemét is mintha aludna, mikor meghallja, hogy az autó megáll a ház előtt majd halkan nyílik a konyhaajtó.
A százados besurran, és oda lép az ágyhoz.

- Marischka ! - mondja azzal az édes kiejtésével az asszony fölé hajol,és megcsókolja.
- Ich warte schon. /már vártalak / - Az asszony karjai a nyaka köré fonódnak és hosszú lesz a csók
- Gyere be hozzám –fontos! - mondja a százados, és lefejtve az asszony karját bemegy az első házba, ahol melegen duruzsol a vaskályha.
Vetkőzni kezd.
- Az asszony mezítláb egy szál fehér ingben surran be, majd segít a tisztnek vetkőzni.
- Lehúzza a csizmáját, majd az inget legombolva, puszilgatja a férfi izmos mellkasát.
- Az felemeli az asszony állát, és egy vad csókkal az ágyra dőlnek.
- Az asszony minden gyermek utáni vágyát beleadja az ölelésbe és kéjesen pihegi
- - Mach mir ein Kind! /csinálj nekem gyereket/
- Amikor kielégülten elnyúlnak egymás mellett azt suttogja a férfi mellkasán feküdve
- --- Úgy érzem, most meg lesz!
- A férfi hallgat élvezi az asszony simogatását és csókjait.
- Aztán nagy lélegzetet véve kimondja.

- Drága Marischkám! – Egy nagyon fontos és szomorú dolgot kell elmondanom.

- - Mi az? - könyököl a férfi mellkasára az asszony.

- --Holnap el kell válnunk. - Elmegyünk innen.

- Mindig tudtam, az első pillanattól kezdve- hogy egyszer eljön ez a perc .- Aztán elfelejtesz --- fejezi be szomorúan.

- Nem- mondja a férfi határozottam - Vége lesz ennek az egésznek, - mármint a háborúnak, - és utána visszajövök.

- A közéjük települő csend ennek az ellenkezőjét vetíti előre.

- --- Ölelj még utoljára ! - mondja az asszony a férfit magára vonva egy végső szerelmi csatára..

- - Az asszony kisurran a szobából, már óvón hasán tartva kezét, mint aki tudja, hogy teljesült a vágya és teherbe esett.






--------------------------





Helyszín: Máriáék házának udvara.
Reggel. - Őrült kapkodással csomagolnak a németek. Lebontják a tábori konyhát kiszolgáló sátrakat. - Mindent az utcán álló teherautókra pakolnak a katonák, majd maguk is felszállnak.. A ház kapujában állnak :- Ilona István a kis Ilonka és Mária.
Integetnek.
A százados a nyitott terepjáróból egy fej biccentéssel búcsúzik.
Elhajtanak. - A terepjáró mögött a teherautók is lassan haladnak a sáros úton,- lefelé a temető-soron. - Az iskolánál balra fordulnak, - majd tovább át a hídon – a tanácsháza előtt – és jó 100m után ismét balra Erdőkürt – irányába.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Külső:
Kora délután, a falu főutcája a vanyarci út felől jönnek a leventék, akiket gyorsbehívóval a tanítójuk vitt el.
Látszik, hogy a fáradtságuk ellenére vidámak, ami természetes is hisz megúszták a háborút.
Az erdőtarcai út felől sáros nyitott katonai dzsip katonákkal jön nagy sebesen, a leventék mellett
megállnak és kiabálva kérdezik. /a Vác és Vanyarc út kereszteződésnél./

- Welche richtung nach Vác? -- /Melyik irány Vác/
A tanító mutatja és mondja a helyes irányt.
- Arra !
- Die Russische kommen! - Schnell- schnell nach Hause! -- mondják a németek,és mutatnak Hatvan felé./Jönnek az oroszok! - Gyorsan - gyorsan haza/
A németek elhajtanak
- A tanító egy -
- Oszolj- vezényszóval szélnek ereszti a leventéket.
Azok futva különböző irányokba igyekeznek hazafelé. Van amelyik már futás közben zsebre gyüri a levente sapkát
- A Máriáék szomszédjában lakó Pisti rohan végig a temetősoron a kerekeskútnál a lerobbant,majd felrobbantott német harckocsi mögül egy pufajkás orosz katona ugrik elé PPS- géppisztolyát rászegezve.

Orosz katona: Sztoj nyemcki Soldat!

Leüti a levente fejéről a sapkát, majd a buta suhanc kidudorodó zsebét gyanúsnak látva maga előtt tereli
a közeli szalmakazal mögé.
A fiút térdre kényszeríti, a zsebéből előrángatja a pisztolyt , majd hátrább lép és szó nélkül főbe lövi a suhancot.



-------------


Külső:
Délután.
A falu főutcáján a versegi úton megérkeznek az oroszok a templomnál géppuskát telepítenek
Az iskola falán ott van a vörös kereszt, amely a német kötözőhelyet jelöli.
Egy orosz harckocsi dübörög végig a falu főutcáján mögé kötve két német katona fut.
Próbálnak kapaszkodni a kötélbe ami a derekukra van kötve, a házak ablakaiban néha egy- egy kíváncsiskodó fejet látni.
A harckocsi nagy sebességgel fordul a kürti útra egy bal kanyarral.
A jobboldalon botladozó katona elesik és a harckocsi fejjel a házfalának rántja.
A harckocsi tovább húzza az élettelen testet.
- A tarcsai út felől trappban lovas-kocsin vöröskeresztes jelzéssel két német szanitéc hajt az iskola elé. - A kocsin két német sebesült katona.
Az iskola udvarra belátva észlelik, hogy ott oroszok vannak.
Gyorsan megfordulnak, és menekülni próbálnak az almavölgyi út irányába amelyről a temető felé leágazik az út a háborús emlékmünél.
A templom lépcső aljában települt orosz géppuskás látja a németeket, és géppuska - tüzzel lekaszabolja őket
- Olyan kihalt a falu, mintha egy élő sem volna.

- A temetősorról szívszaggatóan hangzik a meggyilkolt 17-éves levente fiú édesanyjának a sirató ordítása.
- Valahol kutya vonít.
- Besötétedik, mire az oroszok beszállásolnak a házakhoz az egész faluban.






-------------------------

Külső:

A temető soron négy öt részegen dülöngélő orosz katona egymásba kapaszkodva botorkál.
Egyiknek valahonnan rekvirált tangóharmonika / német gyártmányú/ lóg a nyakában, és valami dalt játszik .
Énekelnek, majd Istvánék házához érve betörtetnek az udvarra.
István a hátsó udvarban fát aprít, mikor látja a katonákat kiáltozva rohan a ház felé

- Bújjatok el!
- Két orosz odafut, - lefogják,és a kerítésre szorítják.
- A házban a hátsó kamrában a krumplisgödörben van a kis Ilonka,és krumplit szed. A nagynénje a Mária a bátyja kiabálását hallva beugrik a gödörbe, és annak a deszkával és szalmával elhatárolt búvóhelynek kialakított részébe rántja magával a kislányt.
- - A levezető létrát már előzőleg oldalt fektette.
-
- Mária: - Pszt szentem! - mondja a kislánynak, és befogja annak száját, mikor fentről az anyjának kétségbeesett sikoltozása hangzik.
- István feleségét elkapták a részeg katonák és megerőszakolják.
- Lentre csak a nagy dulakodás hallatszik és a katonák röhögcsélése, valamint István tusakodása és kiabálása.
- Majd csend lesz.





-------------------------- ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Néhány harckocsi csata-jelenettel, - a menet-oszlopokkal érzékeltetni kell a németek állandósuló visszavonulását.

- Magyarországon még Sárkeresztes.

Lovász- nál Ausztriába.








Külső: Valahol Németországban.
Nyitott amerikai terepjáró áll az út mellett. Körülötte amerikai tisztek és géppisztolyos katonák.
Szemből 2 német terepjáró érkezik fehér zászlókkal,és néhány harckocsi követi szintén fehér zászlókkal.
A terepjáróban Radovitz vezérőrnagy a páncélos hadosztály parancsnoka ül.
A másodikban 3 tiszt a páncélos századok parancsnokai,/köztük K. őrnagy is./

Nagyon hatásos kép, amint a német páncélosok közelednek. – Félelmetes. -
Az egyik amerikai tiszt megjegyzi a többiekhez fordulva.
Amerikai. tiszt: - Azt hiszem , nem szerettem volna harcban találkozni velük!-
2.tiszt ..: - Igen így biztonságosabb, hogy megszelídültek ezek a ragadozók
Megáll a német terepjáró, és elölről kiugrik egy fiatal tiszt, és kinyitja a vezérőrnagynak az ajtót aki kiszáll.
A tiszt a pk. kezébe adja a hadosztály zászlaját, amit az lábhoz engedetten visz az amerikaiakhoz.
Azok átveszik. - A ho.pk. a revolverét akarja átadni, de az amerikai parancsnok egy elhárító mozdulattal adja értésre, hogy a tisztek a pisztolyokat megtarthatják.
--- Amerikai láger, ahol a fegyverletétel után a németek tartózkodnak, majd néhány nap után az amerikaiak hazaengedik őket.







Belső,parasztház belseje:
Máriáék konyhája hasonlóan berendezve mint az Istvánéknál .- Mária már jócskán gömbölyödő hassal áll a tüzhelynél, és valamit főz.
Sógornője Ilona a lócán ül az asztal mellett ölébe ejtett kezekkel, ami a kétségbeesett tehetetlenségét mutatja.

Ilona - Nem tud megbocsátani. – Pedig én nem tehetek róla.
Azt mondja menjek ahová akarok, ő látni sem bír
- kétségbe esve --- Mondd hová mehetnék Mari!
-
- - Mária: - Sehová. - Majd túl teszi magát rajta. Én is próbálok beszélni
- vele .- Várni kell. - Az idő majd elfelejteti.
Ilona: - Soha. - hiába bátyád, én jobban ismerem.
- elgondolkozva-- Anyámékhoz mehetnék, - de oda a kis drágámat nem vihe -
tem. – Tudod így is milyen szükösen vannak .- Neked kell
majd itt vigyázni rá.

Mária: Az nem jó. – A lánynak az anyja mellett a helye. Ilonkának
mindenképpen veled kell mennie. - Azon az egy fekhelyen
ami neked jut, ő is elfér. - Az a tányér étel meg mindig
jut neki is a többieké mellett.
Én pedig amiben tudok segítek.

Ilona - Előre is hálás vagyok. – Te mindig olyan jó voltál hozzám.

Mária - Hadd csak el – zsörtölődve- Nem értem ezt a Pistát. Te
semmiről nem tehetsz. - Hál Istennek bajod nem esett.
Teherbe nem estél, betegséget nem kaptál.
Ha te lelkileg túl tetted magad rajta – a Pista is elvethetné.

Ilona - Rajtunk kívül nem is tud a dologról senki, ha meg
hazaköltözöm anyámékhoz, mindjárt megindulnak a
találgatások.

Mária: Az bizony úgy van .- Itt vagyok én is. Látom az em -
bereken , hogy nem igazán hiszik el, hogy a Lajosom
a háború közepén, csak úgy hazaugrott, és máris
babám lesz. - Azelőtt meg 15-évig hiába próbál-
koztunk nem volt eredmény.

Ilona Én is . azt látom, hogy nagyon hitetlenkedve néznek
rám akikkel a terhességedről beszélek. - Csak egyetértően
bólogatnak. –De szinte hallom a gondolataikat,- hogy mondjad
csak mondjad. - Úgyis tudjuk amit tudunk.
No gyere kislányom- feláll és kézen fogva a kis Ilonkát
Egy -ISTEN ÁLDJON MEG MARI!- val kimennek a házból



Mária: - Isten veletek !---- simítja meg gömbölyödő hasát és gondolataiba merülve kavarja az ételt.






--------------------

Belső:
Helyszín: Máriáék házának első szobája, amely a parasztszoba belsőknek megfelelően van berendezve.
Július vége , Mária az első szobában vajúdik. Ott van mellette a sógornője az Ilona, aztán még egy asszony, valamint a bába – asszony aki vezeti és segít a szülésnél.

Bába. – Nagyon jól megy minden. – Mária ahhoz képest, hogy már a


35.- éven is túl vagy igazán dicsérni valóan alakulnak a dolgok.
Sok fiatalnak nehezebben megy.

Megszületik a kislány

Bába: Gyönyörü kislányod van . Mi lesz a neve?


Mária: Marika! - pihegi az asszony. - Tiszta apja ! – mondja a kislányára nézve akit a mellére fektettek egy fehér lepelbe tekerve.







--------------------
Külső:
Helyszín: A Versegről a faluba bevezető út. Az út baloldalán házak vannak, jobb oldalon mocsaras nádas rét terül el. /a versegi út az erdőtarcsai úttal párhuzamos, köztük a rét, ahogy már korábban leírtam./
Október végi verőfényes délutáni nap.
A versegi úton az egyik ház előtti padon három öregasszony ül, és beszélgetnek
Verseg felől egy csont sovány szakadt ruhás katona jön vállára vetett ócska borjúval.
A Mária ura az - a Lajos.
A vénasszonyok a soványsága ellenére is megismerik a barna szúrós tekintetü és bajúszú embert.
Már messziről

Lajos. – Adj Isten Ángyi /valamiféle rokonság van az egyik öregasszonnyal/
- Magdus néni - Julis néni /szólítja meg a két másik nénit is/
- Mi újság van ?
Ángyi - Van biz a!- Van újság téged is érint.

Lajos - No bökjék mán ki !

Ángyi - Gyereke lett a Marisodnak! – lány gyereke.

Oszt azt beszélik, itt a faluban, hogy német.

Lajos No-no ángyi enyém az a lány, tudhatják jól maguk is.
/ jól leplezi ha meglepődött/
- Aztán hagyják is abba ezt a pletykálkodást. - Tavaly itthon jártam
- szabadságon, - nagy titokban volt az, csak kevesen tudják. Akkortájt nem lehetett azt nagydobra verni,még szökevénynek is vehettek volna.
- No Isten áldja magukat - Megemeli a sapkáját a Lajos aztán sietősen megy tovább az úton hazafelé.
- Egyre gyorsulva szedi a lábait, a végén már majdnem fut. Szinte ajtóstól ront a házba eldobva tarisznyáját, nem látja az asszonyt, csak a bölcsőben alvó kislányt.
- Kiemeli a három hónapos alvó babát és megpuszilja, majd visszafekteti.
- - A szekrényt támasztó asszonyhoz fordul.

Lajos: Most már minden rendben lesz. -- Nincsen semmi baj - Itthon
vagyok drágám.
Magához öleli a feleségét.
No- no galambocskám! --- csitítgatja a síró asszonyt, a vállát
simogatja, hogy mielőbb megnyu-
godjék.

Lajos: Ez kislány!! - Tudod milyen öröm ez nekem. - Mindig lányt
akartam.

Mária : Igen! - Lány! - Marika……. / még folytatná, mondana valamit
mondana de a férfi az asszony szája elé teszi a mutatóujját./

Lajos : Pszt.

Elnémítja a titkot örökre.



Lajos : Itthon vagyok! -/ kapja fel az asszonyt és körbetáncol vele a szobában./
Itthon!....

Mária már csak hüppög, el is mosolyodik és odaadóan bújik urához és viszonozza azt az igazi csókot amit talán csak házasságuk elején kapott meg ilyen módon.






-----------------------

Helyszín: Máriáék házának a konyhája. Mária a tüzhelynél áll,és főz.
A kislány Marika 10- hónapos és már totyogva jár,néha néha le –le huppan a fenekére.
Az arca valahogy nagyon rózsásnak tünik.
Mária fölkapja a homlokára teszi a kezét és ijedten kiált ki az udvarra


Mária : Lajos! - Gyere gyorsan úgy érzem nagyon lázas a Marika.



Lajos: Jövök ! - Jövök!
Lerakja a kosarat amit font, és már tolja is előre a kerékpárt.
Besiet a házba
Lajos : Azonnal menjünk az orvoshoz. – megérintve a kislány forró homlokát. – Kabátot kerít magára a Mária , és egy berlíner-kendővel a hátára köti a kislányt, és már indulnak is lefelé az úton az iskola melletti orvosi rendelőhöz.

Szokásos falusi orvosi rendelő belseje,
Az orvos fehér köpenyben vizsgálja a kislányt.
Az asztalhoz ül, receptet ír.
Közben Mária felöltözteti a kislányt.

Orvos: No kedves Deák.-né. Nem kell megijedni még nincs semmi
komoly
baj. .- Itt vannak ezek a receptek, de tudja ezeket csak Aszódon
lehet kiváltani. - El tud valaki érte menni?


Mária: Igen doktor Úr! - Majd az uram elhozza - kerékpárral
Néhány óra alatt megjárja az utat. – Kora délutánra már itthon is
lesz.


Kintről a Lajos elkerekezik nagy lóhalálában a versegi úton, Aszód irányába.
A Mária ismét a hátára köti a kislányt és hazamegy vele. –Teát főz, jó hársfa teát, és állott vizes borogatást rak a kicsi fejére.
Tudja, hogy még korai, de szinte percenként az elülső ablakhoz fut, és a függönyt félrehúzva leskelődik az utcára.







-----------------------


Külső: / már a falun, Versegen túl/- .

Lajos őrült módjára tekeri a kerékpárt. - Még a meredek partokon is ameddig bír felhajt.
A szélkútnál, /egy völgy/ a szabadkifolyású kútnál a tenyeréből vizet iszik, miután egy kicsit meglocsolta az arcát, és a csuklóját is lehütötte.
Érzi már, hogy valami nem stimmel.
Az arca is nagyon sápadt.
Hol szorít a nadrágszíjon, hol ereszt egy kicsit
Felnéz az égre, a nap már jó melegen süt. – Május van.
Nekiveselkedik a szélkúti partnak, miután azt a kerékpárt tolva leküzdi, újult erővel teker tovább, már látszanak a következő falu Kartal házai .
Jól tudja, ha ezen a hosszú közel 3 –km-es kétoldalt házakkal szegélyezett úton végig hajt már Aszódon van.
A kerékpár pedálja, pedig egyre nehezebben forog a talpa alatt.
Már nagyon fáj a gyomra.
- De tudja a kislánynak a Marikának szüksége van a gyógyszerre.
- Fájdalomtól el- eltorzuló arccal a gödröket kerülgetően kacsázva cikk-cakkban halad az úton.
Nagy keservesen elérkezik az aszódi domb tetejére és onnan erősen kontrázva a kerékpárt, igen gyors iramban érkezik le a piactérhez, és szinte tekerés nélkül gurul be a gyógyszertárhoz.
Az ajtóban már meg kell kapaszkodnia.

Patikus. Úristen! – Ember, hogy néz maga ki?
Gyorsan egy széket kerít alája, és egy pohár vizet ad.
Lajos Adj Isten! – Jó napot!
Lerogy a székre.
Lajos A gyógyszer a kislányomnak.-- előkotorássza a receptet.
A patikus visszamegy a pult mögé, szemüveget tesz, és int Lajosnak, hogy csak maradjon a széken ülve.
A receptet böngészi. - /az Isten sem érti, hogy miképpen tudták a patikusok azt a nem éppen gyöngy betüiről híres orvosi felírásokat elolvasni.
A patikus megnyugodva hüppög, és vesz elő kétféle üvegecskét.
Akkurátusan címkét ragaszt rájuk, és felírja az adagolást

Patikus: Ebből reggel-délben és este egy –egy teás kanállal. Tehát háromszor napjában.
Ebből meg csak este egy evőkanállal.
Aztán sok teát igyon a gyerek, de azt az orvos is bizonyára mondta

Lajos egy kicsit magához térve a pulthoz megy és fizet.

Patikus: Üljön még le egy kicsit jóember! - Szedje még jobban össze magát.

Lajos: Köszönöm a kedvességét , de elmegyek egy rövidig a sógornőmékhez, és ott
majd erőre kapok. - Biztos ismeri őket a Patikus úr a kastélyban szolgálnak a
Kis.-ék azok. A János inas, a sógornőm az Ilona meg szobalány. –Aztán
mennem kell.
Kálló meg nem egészen a szomszédban van.

Patikus: Persze hogyne ismerném őket, ők jöttek, ha az uraságnak valami kellett. Bár
mostanában nem láttam őket. A grófék Svájcba menekültek.
Ahogy hallom, a maga sógora őrzi a kastélyt. –Adja át üdvözletemet.
No Isten áldja jó ember! - Magának is jobbulást.
/fejezi be a patikus a beszélgetést/

Lajos: Isten áldja! – Aztán még egyszer köszönöm.

A patikus enyhe főcsóválással és kis kézintéssel jelzi, hogy számára az csak természetes.
Lajos kimegy a patikából, és a meleg májusi nap megint megszédíti kicsit.
Már nem ül a kerékpárra, azt maga mellett tolva érkezik a nem messze lakó sógorához.




----------------------




Nagy polgári ház. - A teljes szuterén miatt nyolc – tíz lépcsőn kell felmenni a bejárati ajtóhoz.
István a korlátba kapaszkodva, nagy nehezen megy fel a lépcsőn. –A bejárati ajtó egy üveges verandába nyílik, ahonnan szemben van egy tele szobaajtó, - jobbra egy félig üveges a konyhába.
A konyhába lépve, jobb oldalon ablak, alatta egy olyan heverő szerü vacoknak nevezett egy személyes fekvőhely. A fejrésztől balra a tüzhely, mellette egy ajtó a kamrába.
Azután, már a baloldali falon a sarokban egy ajtó az elülső szobába.
Mellette egy tálaló szekrény. Aztán egy ágy.
Az ágy lábánál a konyha közepén asztal. Zsúfolt az egész konyha.
Az ágy végénél itt a bejárati ajtónál mosdó, lavórral.
A sógor az asztalnál ül, mellette az Ilona / ő Mária nővére/
- Lajos- Adjon Isten János - Ilona!

Szinte beesik az ajtón és lerogy a sparhelt melletti vacokra, Hanyatt dől, két kezét a gyomrára szorítja, majd a térdeit felhúzza
Lajos Egy kicsit megpihennék. - Aztán mennem kell, viszem a gyógyszert a
kislányomnak. - Nagyon belázasodott a kis bogaram.

Ilona,: /mindjárt lehúzza a csizmát a férfi lábáról / - Pihenj csak!- /az urához/
Szaladj János, szólj a Gyurkának, hogy fogjon be ! - Kállóra lesz fuvar.

/ Gyurka a grófék kocsisa,- mivel azok nincsenek, - így minden hatalom a Jánosnál van a kastélyban a személyzet fölött/

Lajos Nem kell az! - Haza bírok én biciklizni, ahogy ide is jöttem.
ne alkalmatlankodjatok másnak se, és nektek sem akarok gondot
okozni.
János kabátot kerít magára, és elmegy.

János No mindjárt jövünk! - Addig beszélgessetek!
/ figyelembe sem veszi amit Lajos mondott/

Ilona Hogy van az én kis keresztlányom?- Már biztos nagyra nőtt a szentem.

Lajos Képzeld már jár! -/mondja felcsillanó szemmel/
Csak most ez a láz.

Ilona Már megy!- /csapja össze a kezét / Kész csoda, hisz még csak 10-
hónapos.

Lajos Mindenem az a kislány! – A szemem fénye.
/Mondja bepárásodó szemmel./

Ilona Egyél egy kis húslevest. Tegnapról van . –Nagyon finom.
Csak úgy tészta nélkül. / tudja Lajosnak a gyomrával van baja , mióta az
angol fogságból hazajött, - no meg most agyomorgörcs is./

Lajos Talán egy kis csészényit megpróbálhatom.

Ilona gyorsan kukoricaszárral tüzet rak, és a kamrából kihozza a fazékkal a húslevest.
Megmelegíti, és egy teás csészével ad levest Lajosnak.
Közben kocsizörgés hallatszik a ház előtti útról.
Megérkeztek János meg a kocsis a Gyurka.
Lajos az ő segítségükkel elhelyezkedik a kocsin a szalmára vetett lópokrócon, egy másikkal meg betakaródzik. - Felteszik a kerékpárt is a kocsiderékba.

Ilona Csókoljuk a Máriát- meg a kis kereszt lányunkat. - Mielőbb gyógyuljon meg
a kis szentem!
Aztán – no meg te is mihamarabb gyógyulj meg. Nagy szükség van rád.

Jánosék integetnek a lassan döcögve elhajtó szekér után.

Lajos is megemeli a karját, majd aláejti, mint egy szárnyaszegett madarat.





--------------------------




Külső : A Mária kirohan a házból az érkező kocsihoz. – Kétségbe esve tördeli a kezét, - Gyurkával lesegítik a kocsiról a Lajost, és bevezetik a házba, akit fuldokló köhögési roham kap el, és vér jelenik meg a szája sarkában amit az asszony a kötényével letöröl.
A házban az ágyra fektetik az embert , Mária lehúzza a csizmáját betakarja.
Azután az ura tarisznyájából előveszi a kislány gyógyszereit, átolvassa, és azonnal beadja az első adagot.
A kocsis tétován álldogál.

Mária: Magát meg teljesen elfelejtem.
Mivel tartozom?
Gyurka Hagyja csak asszonyom, a Jánossal mi majd otthon elrendezzük azt.

Mária: No de egy bögre bort elfogad.

/ választ sem várva kisiet, és egy kis demizsonnal jön vissza,/
Bögrét kerít és annak kezébe adva azt - tölti a bort.
A kocsis élvezettel issza a kamra hideg, - jó sötét vörös bort.

Mária: Jó ember arra még megkérném, hogy hazafelé beszólna a doktornak, hogy
jöjjön ki az uramhoz. - Tudja ott az iskola mellett van a rendelő. Ott is
lakik hátul a rendelő mögött. – A felesége mindig otthon van, ő átveszi
az üzenetet.


Gyurka: Természetesen szólok. Isten áldja magukat. - Kendnek meg jobbulást!


/ mondja a fekvő betegnek./ - Kimegy-.

Kintről kocsizörgés hallatszik .

Mária ott sertepertél a két beteg között. - A kislány bizonyosan a gyógyszer hatására már édesdeden alszik.




------------------



Külső a temető soron:
Jön a rendelőből már ismert orvos rozoga autójával.
A Máriáék házához érve , megáll, - bemegy a házba. megnézi a kislány homlokát és elégedetten mondja.

Orvos Már jól van , - szinte alig van láza .. Az alvás jótékonyan hat.
De látom emitt is baj van.
Odalép a Lajoshoz. – Ismeri a betegségét, amióta haza jött a fogságból többször is járt nála.
A férfi az ágyon reggel óta szinte az egész életerejét elvesztette.
Az orvos megnézi a pulzusát, meghallgatja a mellkasát.

Orvos Sokat kell pihennie.

Kimegy a másik helységbe a konyhába és kezet mos .
Mária ott áll tiszta törölközőt tartva.

Orvos Hát kedves lányom mindnyájan Isten kezében vagyunk. - Aszódról a Hatvani
kórházba kellett volna vitetni. – Nagy hiba volt szekéren hazarázatni.
Én itt nem tudok semmit tenni.
Majd Isten eldönti mi legyen.
A kislánynak adja a gyógyszert, amíg el nem fogy. - Akkor is ha már jól van.

Elhárítja a pénzt, amit az asszony a köpenye zsebébe akar dugni.

Orvos Nem- nem. Magának nagyobb szüksége van arra. - Isten áldja!

Kimegy az utcára, és elhajt a füstölgő öreg járgánnyal.

Lajos meghal, és eltemetik.





Németországi kisvárosban, a vasútállomásra érkező össze-vissza személy és tehervagonokból
álló szerelvény érkezik.
Többed magával a százados is leszáll a vonatról.
Az elegáns tiszt szőrösen szakadt egyenruhában egy féloldalra vetett ócska hátizsákkal, mindenféle rangjelzés nélkül.
Fejét lehajtva, sapkáját a szemébe húzva, köpenygallérját felhajtva az arcát szinte teljesen eltakarva siet az állomástól az utcán.,
Hamarosan elegáns villák szegélyezte úton halad.
Megáll az egyik magas kerítéssel védett kastély nagyságú épületnél.
Próbálkozására a kiskapu kinyílik, és ő bemegy.
A kavicsos úton lehajtja köpenye gallérját, úgy érkezik a bejárati ajtóhoz.
A hatalmas bejárati ajtó kopogtatóját nem túl hangosan megütögeti.
Bentről csoszogó lépések, az ajtó kinyílik, és egy magas ősz hajú asszony nyit ajtót

Frau K. :/a százados édesanyja/ - Drága kisfiam! – sírva öleli magához a hazatérőt.

K. százados: Édesanyám!

Egymást átölelve mennek be a hatalmas szalonba,

K. százados : Apu? – Hol van.? / elhelyezkedik az egyik fotelban/ A szalonon látszik a
fényüzés, bár sok bútor hiányzik, így még nem túl elegáns az egész.

Frau K.: Édesapád be ment az üzembe. – Próbál néhány régi munkásunkkal rendet tenni,
hogy elindítsák újból a termelést.
Úgy néz ki, hogy valami megrendelés van kilátásban. – Tudod apád régi
kapcsolataiból valaki segít,.
A háború alatt jó munkáik voltak. - Az üzem szerencsére nem nagyon sérült meg.
Amint lehet megkezdik a termelést.

K.százados: Édesanyám! – Elmegyek megkeresem Apát.

Frau K: Nem !- Fiacskám!- /ellentmondást nem türő hangon/
- Apád, majd hazajön.- Mindjárt hozok egy kis kávét , meg valami harapnivalót
- -Hannelore , mikor már közel volt a front hazamant a szüleihez. / Hannelore a szobalányuk volt./
- - Frau Stock pedig a szakácsnő, - egyenlőre nincs rá szükség, nem engedhetjük meg.

Kimegy a szalonból.
K. százados fölkel, és körbejár, mintha leltározna, hogy mi hiányzik, és mi az ami meg van.
Édesanyja nemsokára visszaérkezik egy tálcával .
Lepakol az asztalra .
Kávéznak.

Hazaérkezik K. százados édesapja .- Nagy örömmel ölelik meg egymást.
Beszélgetnek az üzem újraindításáról.

Apa és fia bejárnak az üzembe.

Néhány munkás van ott akik segítenek a helyre állításban

Beindul a termelés.

N. K. – százados megkeresi azt a lányt akinek udvarolt a háború kezdetekor.
Összeházasodnak. – Néhány év mulva fiuk születik.



…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………





-------------------
Magyarországon.
Eltelik három év. – Az özvegyasszony kivirul. A kislány Marika szép barna hajú barna szemü teremtés. – Az apai nagymama nagyon sokat segíti a kis családot.
A faluban egyre inkább hallani a híreket, hogy ki és mikor jött haza az orosz hadifogságból.
Ezeket a híreket az utcán a kerekes-kútnál beszélik meg az asszonyok. – Mária és a többi szomszéd asszony.
Közvetlenül a temető mellett lakó B. István is haza érkezik.
A fiatalember 28-éves és Jutason tiszthelyettesi iskolát is végzett. – Két bátyjával a Jánossal és a Bélával, meg még másokkal is egy csapatban a Mária háza előtt elhaladva járnak az erdőre.
Mária szemet vet a jóképü legényre.
- Szinte mindig akkor kell neki vízért menni a kerekes-kútra, amikor a Pista a testvéreivel, vagy munkába tart, vagy munkából jön haza felé.
A két vödörrel müködő kút, jó 30m mély.
Nem kis feladat annak a törékeny barna asszonykának a két vödrét telemerni, amit a vállán keresztben a kamóval visz haza.
- A Pista nagyon segítőkészen kihúzza a vizet, majd elviszi az asszonynak a kapuig, később be a házba is.
- Persze a többiek élcelődnek vele.
Az asszony is belepirul a sikamlós megjegyzésekbe.
Aztán elérkezik a Pista születésnapja.
Szombat délután.
Mária gyönyörü bordó bársony ruhácskába öltözteti a kislányát és egy verset tanít meg neki.
Majd a 3- éves csöppséggel elmegy a Pistáékkal szemben lakó anyjáékhoz , ő maga ott marad, a Marikát átküldi az ünnepelthez.

Pista kint az udvaron a favágó tőkére állított lavórban mosakodik.
Derékig mezítelenül van.

A kislányt Pista anyja egy szikár vékony magas szúrós tekintetü asszony engedi be a kapun

Rozi mama: - Mit akarsz te jány? / pedig a virágot látva gondolhatná/

Marika: A Pista bácsi születésnapja….

Rozi mama mérgesen: Pista téged keresnek.

Pista a mosakodást ép befejezve kezd törölközni az udvaron, - ahogy faluhelyen a legényeknek szokás. - A kislány megáll előtte.

Marika: Kicsi szívem – kicsi szám
Születésnapjára, minden jót kíván
Magának - Pista bácsi /nyögi ki a kislány/

István elhomályosult tekintettel emeli fel a csöppséget, és puszilja meg.

István: Köszönöm / nem tud mit kezdeni kezében a kis virág- csokorral/
Nagyon meghatja ez a nyilvánvaló vallomás.

A Rozi mama mérgesen néz, nincs ínyére a dolog. – A Pistának lányt kéne választani, nem özvegyet.
Kézen akarja fogni a kislányt, hogy kituszkolja, de azt a Pista ismét felkapja, és a kapuban ismét puszit ad neki .

István: No eredj szentem!

Tudja, hogy szemből kíváncsi asszonyszemek kutatják.

- Este már ölelő karokkal várja az asszony Istvánt,- és egymásra találnak..



-----------------------



Helyszín : az erdőben:Ebédidő.
Egy tisztáson hosszú sorban tüzifa méterbe rakva. A favágók egy kisebb tüz mellett szalonnát sütnek nyárson, - falatoznak.
István is ott van vele szemben a két bátyja.

János bátya Mondja anyánk, hogy el akarod venni a Márit. /gúnyosan, Mária helyett
Mári/
István Igen! - Mi közötök van hozzá?

Béla bátya Bolond vagy! – Tehenet borjával, mikor jófajta üszőt is kaphatnál!

István Na és ? - Az én dolgom nem de! /jártatja körbe a tekintetét/

A többiek némán esznek, nem akarnak beleszólni a három testvér vitájába.

János bátya Ami azt illeti én még száraz kenyeret sem adnék a más kölykének!


István Én meg majd adok.

Béla bátya / gúnyosan/ Az igaz már no, hogy lesz miből / itt az özvegy anyagi

helyzetére gondol/

Jut a Deák vagyonból!

Istvánon már látni, hogy alig bírja türtőztetni magát. A János bátyja aztán végleg beteszi az ajtót, ahogy mondani szokás.


János bátya Nekem hiába mondasz akármit, a hozomány is közrejátszik.
Biztos arra hajtasz.


Ezt már nem bírja lenyelni az István, a bátyjára veti magát.
A földön hemperegve birkóznak.
A többiek gyorsan körbeállják és drukkolnak a birkózóknak.
Hol egyik , hol másik van felül.
A birkózásnak az erdész érkezése vet véget

Erdész : Látom jó erőben vannak, ha erre is jut belőle. - Adjon Isten jó napot.

Az emberek szedelőzködnek, és mennek a dolgukra. - Az erdész a brigádvezetővel
a teljesítményt méri fel, és jelöli meg.
Hamarosan fejszecsapásoktól hangos az erdő.


-------------------------------



- HAT ÉV TELT EL, HOGY ISTVÁN ÉS A MARIS ÖSSZEHÁZASODTAK.
LÁSSATOK CSODÁT A HÁZASPÁRNAK 4 GYERMEKE SZÜLETETT, A KICSI MARIKÁVAL ÖT ÉHES SZÁJNAK KELL KENYERET ADNI A KIS CSALÁDBAN.- ÍGY ÉRKEZETT EL 1956.OKTÓBER 23.- 24-25-.

Külső:
Egy fiatalember rohan az erdei úton, a fejszecsapások hangjának irányába. Ahogy közeledik szinte tánclépésekkel forogva – messziről kiabálja

- Pista bátyám! – Pista bátyám !- Kitört a forradalom. –Pesten forradalom van!

A favágók megállnak, csend lesz, majd kurjongatás, kalapdobálás.
István táncra perdül
- Na végre – mondja könnybe lábadó szemmel.

Brigádvezető: - Na mára befejezzük. - úgysem lehetne benneteket munkára bírni ezek
után.
A favágók összeszedik a holmijukat és elindulnak hazafelé.
Ahogy jönnek befelé a Mária kápolnától a temető soron, már szinte futnak.
István csak úgy odaadja a kapuban várakozó feleségének a tarisznyáját, meg a baltát.
István .: - Vacsorára itthon vagyok!

- mondja ellenvetést nem türő hangon,így az asszony csak szemrehányóan néz rá és bemegy a gyerekekkel az udvarra.
István lóhalálában érkezik a tanácsházára, ahol már két fiatal a Rákosi címert szedi le a falról.

Fiatalok . - Adjon Isten ! - Pista bácsi ! - Leverjük ezt a mocskos ruszki címert!

István: - Jól van gyerekek. - De hogy mikor lesz helyette igazi Kossuth címer?
- / csak úgy magának / - No persze lesz majd az is.

István ahogy belép a tanácsterembe, azonnal csend lesz .- Már elég tömény a füst.

István : Jó napot ! - mindenkinek. - Először is nyisson valaki ablakot mielőtt füst
mérgezésben hal meg a forradalom első áldozata.

Istvánról mindenki tudja, hogy milyen józan életü , és mivel nem dohányzik, a füstöt is nagyon utálja.
Valaki azonnal ablakot nyit.

A tanácsteremben van a volt bíró egy nyugdíjas nyomozó, és egy volt kisgazda elnök, valamint néhány iparos és egy volt nyilas is.

A kis dobogón az asztalon egy rádió, azt hallgatják.
De az nem mond semmit csak zenét közvetítenek

István : - Emberek! - Úgy gondolom,hogy nagyon keveset tudunk. Annyi biztos, hogy
Pesten az egyetemisták, és a tömeg forradalmat akar.
Visszakövetelik a kormány élére Nagy Imrét, akit 53-ban félreállítottak.
Az oroszok távozását akarják.
Amint halljuk, a rádió semmit nem mond.
- Talán az esti busszal jön haza valaki Pestről, aki többet tud az ottani
- eseményekről .- Egyenlőre várakoznunk kell. - Itt a faluban pedig senki ne próbáljon önszántából törvénykezni. - Az elmúlt évek sérelmeit majd kivizsgáljuk.
- De először tudnunk kell,hogy mi történik Pesten.
- Milyen irány mutatás történik

_ Valaki bekiabál.: - A Pistát a párttitkárt, meg az öccsét a Janit el kell kapni!

Helyeslő morgás a jelenlévők között.

István felemeli a karját - Emberek csendet! – Itt nem lesz semmiféle önbíráskodás.
Ha meg lesz módja a felelőségre vonásnak, én leszek az
első, aki szorgalmazni fogom azt.
De addig mindenkinek coki! – Érthetően mondtam!

- Villámló tekintettel néz körbe.
Az emberek ki felemelt fejjel, ki lehajtva azt , egyetértően bólogatnak.


István: - No akkor hazamehetünk. - Reggelre már többet tudunk. - Mindenki
hallgassa a rádióban a híreket.
Reggel, itt találkozunk. - Jó éjszakát!

Szétszélednek a tanácsháza elől, mindenki megy haza.

-
--------------------------------------

Külső:
Másnap reggel a tanácsházánál.
A fiatalabbak már nemzetiszín karszalaggal, mintha őrök lennének álldogálnak a kapuban .- A vállukon levente puska,amit az MHSZ-ből szereztek be. – István elégedetten néz a fiúkra
Sorban érkeznek a már este megismert férfiak.
Megint a tanácsteremben gyülekeznek.

István - Üdvözöllek benneteket. Bizonyára valamennyien tudjátok már, hogy
Nagy Imrét újra miniszterelnöknek választották.
Az ifjúság követeléseit nem akarják elfogadni. - Állítólag, már harcok
vannak a Rádiónál, meg a Pártháznál
Nekünk pedig az a feladatunk a faluban, hogy rend legyen.
- Abból a követelésből, hogy az oroszok vonuljanak ki, nem tudni
még mi lesz.

Zoli /lelkes fiatal suszter segéd aki már három év katonai szolgálatot letöltött./

- Hát Pista bátyám, én a mondó vagyok, hogy nekünk is föl kell
készülnünk, egy esetleges harcra az oroszok ellen. - A szomszéd
falusiaktól hallottam, hogy ma mennek Aszódra a laktanyába
fegyverekért. – Nekünk is velük kell tartani. –Aztán egyébként
is egy harc esetén nőnek az esélyeink, ha több falu népe fog
össze.

István: No jól van Zoli fiam. Ha jönnek a Kürtiek, velük megyünk mi is
Aszódra.
Addig is itt a faluban, mint mindenhol az országban, meg kell
alakítanunk a Honvédelmi Bizottmányt, és a Nemzetőrséget.
Többen is bekiabálnak:
Elnöknek téged István,.—Éljen!

.
- István : Köszönöm a bizalmatokat .- Nemzetőr parancsnoknak a Zolit
javasolom.


A jelenlévők kórusban: Elfogadjuk!
Zoli: Köszönöm. - most pedig, ha megengeditek, kimegyek, és várom
a Kürtieket. - Ha jönnek szólok, és István bátyám mehetünk Aszódra
a fegyverekért .- A laktanyába. /teszi még hozzá/
Zoli kimegy a tanácsteremből.






Néhány nap múlva.
Külső: A községháza előtt idegesen toporgó csoport.
A majdnem szemben lévő buszmegállóba megérkezik a busz. Sokan leszállnak, egy
fiatalember a tanácsháza előtt várakozókhoz siet.




Fiatalember: István Bátyám! –Pesten a a ruszkik leverték a forradalmat.
Harckocsikkal mindent elfoglaltak. - Nagy a káosz. – Mindenki fél a
a megtorlástól. - Sokan családostól hagyják el az országot, és Ausztriába
menekülnek.
István : Hát a nyugat- Amerika nem segítenek! – Hiába vártuk.
Nagy Imre is hiába kérte.
Most már csak egyet tehetünk. - Jobban mondva kettőt. Vagy itthon megvárjuk
a megtorlást, vagy mi is elszökünk nyugatra.
Én a magam részéről megpróbálom az asszonyt rábeszélni a távozásra, - de az
öt gyerekkel nem hiszem hogy menni fog.
Nektek fiataloknak azt javaslom, főleg akik legényemberek vagytok, hogy pró-
báljatok szerencsét nyugaton.
- Én egyikőtöket sem féltem,- szorgalmasak vagytok, semmilyen munkától nem
- ijedtek meg. - Biztosan boldogultok odakint is.
- - Délután megy a tejesautó Pestre, aki tud azzal elmehet.
- Én a magam részéről nem bízom benne, hogy veletek megyek. - Hát leginkább az asszony meg a gyerekek miatt
- - A fegyvereket rakjuk le a tanácsházán, senkinek sem javaslom, hogy otthon rejtegessen valamit is.
- - Mindenkinek megköszönöm a munkáját, hogy rend volt a faluban, itt nem lincseltek meg senkit,
- Az ellátás is megfelelő volt .- Az embereknek volt kenyér és tej.
- - Mindenkit az Isten segítsen a további útján.

Az emberek a fegyvereket elhelyezik a tanácsháza egyik irodájában, majd elszélednek.
Délután a nyitott Csepel teherautóra néhány fiatalember száll fel és húzódik a tejeskannák közé.
István és a családja nincs azok között, akik elhagyni készülnek az országot.
A teherautó elhajt ./ az úton látni, hogy szinte ugyanolyan állapotban van, mint 1944-ben a háború idején./





1957. márc. késő este Istvánék konyhájában.
István az asztalnál ül. - A gyerekek játszanak, van amelyik leckét ír a petróleumlámpa fényénél a hokedlin egy kis sámlin ülve.
István felesége a Mária a legkisebb néhány hónapos gyerekkel a karján egy széken ül.
Váratlanul géppisztolyos pufajkás és bőrkabátos emberek törtetnek be és a nagy gyereksivalkodás közepette, Istvánt magukkal rángatják, és gumibotokkal verik.
Hiába könyörög, hogy a gyerekek előtt ne bántsák
- Mária az egyik karján a babával , a másikkal az urát elcipelőkbe csimpaszkodik, majd odakint a folyosóról a nyitott kamraajtón át a nyitott ajtajú krumplisgödörbe lökik.



A Kistarcsai Internáló Táborban tárgyalóterem belső.

Szinte futószalagon születnek az ítéletek. A sorban Istvánt is elítélik .
A bíró enyhítő körülményként említi a falujában fenntartott rendet, és az öt gyereket. Mindezek ellenére két év börtönbüntetésre ítélik, melyet a Tököli fegyintézetben kell letöltenie.




A Tököli fegyintézetben az akkor már 12-13 –éves Marika / István mostohalánya/ megy látogatóba, más falubeli,illetve szomszéd falubeli asszonnyal, akik férjüket fiukat keresik fel.
- István feleségének, csak a falu plébánosa ad némi segítséget.
István testvérei, illetve Maris rokonai is minden kapcsolatot megszakítanak a családdal.
Félnek!





- Iroda belső:
A járási pártbizottság első titkára ül az íróasztalnál. Kisé kopaszodó, elég kövér ötvenes férfi.
Nyílik az ajtó bejön egy férfi munkatárs.

Munkatárs: Jó reggelt Juhász elvtárs!

Juhász et.: Jó reggelt Zoltán! – Látom itt a programban -/ az asztalon heverő lapra bök/
hogy a kállói.- titkár, meg , meg valaki az erdészettől jön. – Megérkeztek már?

Munkatárs: Igen Juhász elvtárs azt akarom jelezni önnek, hogy itt vannak, és bevezethetem
őket?

Juhász et: Csak jöjjenek legyünk túl rajta mielőbb. - Mit mondtak mit akarnak?

Munkatárs: Valami személyzeti ügy a tanácsnál. - De majd előadják ő maguk.

A munkatárs kimegy, és bevezet két férfit. Mindkettő olyan 40-év körüli. Az egyik bizonyára a falusi párttitkár, olyan kis bajuszos begombolt nyakú ingben, mélyen meghajolva fog kezet az első titkárral, a tulajdonképpeni főnökével.
A másik férfi zöld erdészruhában, csak a puska hiányzik a kezéből.
Juhász elvtárs széles kézmozdulattal invitálja a kényelmes dohányzó fotelokhoz a vendégeket.
Helyet foglalnak.

Juhász et: Egy jó kis kávét elvtárskáim. - / beleegyezést sem várva szól a munkatársnak/
Zolikám három finom kávét kérünk.
Megvárja amíg a munkatárs kimegy, aztán fordul a két feszengő emberhez.


Juhász et: - No mi újság arra felétek a sarokban?

Titkár: Tudod Juhász elvtárs igazán nem zavarnánk,és rabolnánk a drága idődet, ha nem
lenne fontos a dolog.

Juhász et: No csak bátran ki vele / magában már dühös, hogy valami piszlicsáré ügyben
zavarják./

Titkár: Képzeld Juhász elvtárs mit meg nem enged már magának Fülöp elvtárs a
tanácselnök. - Annak az ellenforradalmár B. Istvánnak a lányát veszi fel a
tanácshoz gépíró- adminisztrátornak.
Pedig vannak a faluban, a rendszerhü, családokban ,- alkalmas lányok is.

Juhász et: /kicsit ingerülten/ - Azok is gépírók?

Erdész: Nem gépírók, de majd belejönne- akármelyik is, …. Vagyis megtanulná a
gépírást aki
oda kerülne. - Mi otthon az alapszervezetben úgy gondoljuk, hogy a
legfontosabb a
megbízhatóság. - Ugye egy ellenforradalmár lánya pedig…

Juhász et: /közbevág/ Pedig mi? /elhallgat, a munkatárs hozza be a kávét tálcán lerakja,
és kimegy/

Juhász et : Parancsoljatok! - ő maga is , a többiek is elvesznek egy kávét és kávéz-
nak.

Juhász et: / hallható ingerültséggel a hangjában./ Mit akartok, akadályozzam meg, hogy
felvegyenek egy alkalmas, képesítéssel rendelkező fiatal lányt ,és támogassak
egy képesítéssel nem rendelkezőt, csupán azért, mert az előbbinek az apja
ellenforradalmár volt. - Mit tehet arról az a lány. - no meg ti tudjátok a
legjobban, hogy éppen a lány apja volt az aki megakadályozta az elődöd -
meglincselését a faluban. -/kicsit gúnyosan a párttitkárhoz intézve szavait./ Igaz
titkár elvtárs? - A lánynak az az ember csak nevelőapja.
- Aztán mit szólnának ehhez a faluban.
Nekünk bizalmat kell szereznünk az emberek előtt.
Ebbe a dologba nem avatkozom bele, főleg pedig nem úgy, ahogy ti akarjátok.
- Most hogy tudomást szereztem erről , magam szólok a járási elnöknek, hogy azt
a kislányt felvegyék.
- Már túl vagyunk a munkás –hatalom megszilárdításán, - most már a
parasztsággal való szövetség kiépítése folyik.
- Ne akarjátok már, hogy szemináriumot tartsak itt nektek.


Titkár: / helyeslően bólogat/- Természetesen belátjuk, hogy oktalanság volt ezzel a dolog-
gal előhozakodni.

Juhász et: /békülékenyen/ Semmi probléma, ha közvetlenül az ellenforradalom után, vagy egy
két éven belül lett volna ez az eset, akkor biztos elfogadom a javas-
latot de ma már más helyzet van.
- Remélem értetek a szóból .

Titkár: Már hogy ne értenénk.

Juhász et: - No akkor, ha megbocsátotok. – Sok más elfoglaltságom van.

Titkár: Természetesen, és elnézést kérünk, hogy alkalmatlankodtunk.
Azok értenek a szóból , felkászálódnak.
Udvarias búcsúzkodás, majd elhagyják az irodát.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

.Falusi kultúrház belső.
Sorban érkeznek az asszonyok a lányaikkal,és a bálteremben a körben elhelyezett székeken foglalnak helyet, és mustrálgatják a bejárat környékén álldogáló legényeket.
A zenekar a 60-as évek végi 70-es évek eleji időnek megfelelő gitárzenekar a falusi búcsú bált játssza.
Marika, aki a tanácsnál adminisztrátor és gépíró,- az anyjával, unokanővérével és egy barátnőjével és azok anyjával foglal helyet.
Elkezdődik a tánc.
Marikát aki nagyon szép barna lány egymással versengve kérik fel a falubeli, és a környező falvakból való legények.
A lánynak a kedvére leginkább egy magas szőke fiatalember van aki másik faluban lakik, és a nagyszüleinél van vendégségben a búcsú alkalmából.
A lány beleegyezik,hogy a fiatalember haza kísérje.
Udvarlás, majd esküvő lesz.




Valahol Németországban. Egy kisvárosban él N.K.- gazdag körülmények között egy villában, - a - feleségével, valamint egyetlen fiával és annak nejével.
A család készülődik. - Egy háborús emlékmü avatására igyekeznek.
N. K. a Bundeswehr alezredesi egyenruhájában egy könnyü bottal a fotelja mellett várja, hogy mindenki készen legyen, és indulhassanak. – 1944-ben volt egy comblövése,- és azóta is - ,bár több mütéten van túl, - egy kicsit sántít.
Nagy nap ez a mai.
A szobor avató ünnepségen a hadosztályának veterán szövetsége nevében neki kell a beszédet mondania.
Van benne egy kis feszültség bár az arcán nem látszik.
A fia fut le először az emeletről. - Megáll az apjával szemben és egy cigarettára gyújt.
Fiú: - Apa nem tudom hallottad e, hogy a komcsi fiatalok valami rendbontásra
készülődnek.

N.K: / megnyugtatóan/ Ugyan fiam, nem kell a mindenféle mendemondáknak hitelt adni.
- Nem hiszem, hogy néhány fiatal számottevő rendbontásra lenne
képes egy ilyen kiemelt városi ünnepségen.

Fiú: Apa, te olyan optimista vagy.


N.K.: Hát igen , már régen túl vagyunk azon a korszakon, amikor még a Vörös Brigádok
komoly veszélyt jelentettek.
Börtönben csücsülnek.

Fiú.: No- no sosem lehet tudni.


N.K.: Az igaz, én akkor is úgy gondolom, hogy nem lehet probléma. - A rendőrség
megoldja a helyzetet.
- No ezek az asszonyok, mintha csak esküvőre készülnének
Ahogy ezt mondja,a két nő megjelenik a lépcső tetején, és lassan vonulnak lefelé, kiélvezve a férfiak elragadtatott pillantásait.
N. K.- felkászálódik a fotelból,és kezet csókol a feleségének. Fia futó puszit ad nejének.
- Kimennek az udvarra, és a Mercedessel elhajtanak a kisváros egyik teréhez közeli utcában parkolnak le,és gyalog sétálnak a térre, ahol a lepellel takart szobor van, és mellette kis színpad.
Már több , a város vezetői, és azok családjai, illetve néhány veterán is ott álldogál.
Ők is odamennek, és kölcsönösen üdvözlik egymást.
A polgármester is ott van.
Néhány perc telik el. A polgármester int az oldalt elhelyezkedő katona-zenekarnak, azok pedig játszák a német himnuszt.

A polgármester az emelvényre lép,

Polgármester: Tisztelt ünneplő közönség ! – Kedves Barátaim! - Őszinte örömmel tölt el
ez a mai kis ünnepség, amikor is a háború után ennyi idővel, de végül is
helyreállítottuk a Világháborús emlékmüvet. – Ezzel a szobor felújítással
végleg eltüntek azok a sebek, amelyek még azokra a borzalmas időkre
emlékeztettek minket.
Kedves Barátaim!
Most pedig megkérem N. K. urat, akire méltán vagyunk büszkék
városunkban, - és azt hiszem nem kell különösebben bemutatnom, - hogy
tartsa meg ünnepi beszédét.

A szemben elhelyezkedő tömegben taps kezdődik, majd néhány fütty is elhangzik,
Elbizonytalanodik a taps. - Csend lesz. – Majd össze- vissza morgás zaj.

N.K. határozott léptekkel megy fel az emelvényre, és megáll a szónoki pulpitusnál a mikrofon mögött, botját odatámasztja.
Katonás , - parancsoláshoz szokott hangja betölti a teret.

N. K.: Tisztelt ünneplő közönség! - Honfitársaim! –Kedves Barátaim.!

Erre elszabadul a pokol.
Az egyik mellékutcából sok fiatal tör be kiabálnak ordítoznak
Náci!- Fasiszta.!- Gyilkos!
Nyomukban rendőrök.
Dulakodás- ordibálás. - Az ünnepség botrányosan fejeződik be.
N.K. - és családja, a polgármester a vendégekkel együtt sietve távoznak.
N.K.- a háborús hős, a Vaskereszttel kitüntetett páncélos parancsnok ,- a katona – megszégyenülten sápadtan menekülni kényszerül.







A német kisváros egyik forgalmas vásárló utcája.
N.K- fia az egyik ékszerüzletben válogat,és egy szép brosst vásárol.
Kilép az utcára. - Két oldalra tekint, és véletlenül meglátja a feleségét, aki siet a sétálók között.
Utána akar szólni, de meggondolja magát és tisztes távolból követi. Az asszony többször is megáll, és mintha kirakatot nézne körbe nézelődik. - A fiú olyankor egy –egy kapu beugróba húzódik, majd tovább követi a feleségét.
- Az egyik háznál aztán az asszony eltünik a kapu mögött,
- A fiú odarohan, belép és még látja a belső ajtó üvegén túl, amint az asszony pont a szemben lévő lakásajtón bemegy.

A fiú felmegy az emeletre, és onnan figyeli a lakást. – Idegesen járkál és cigarettázik.
Közel egy óra telik el így, amikor is a lakásajtó kinyílik, és a neje jön ki, és hosszú csókkal búcsúzik egy korukbeli fiatalembertől.
Az asszony sietve hagyja el a házat.
A fiú kábán kószál a városban, és véletlenül egy autó elé lép, ami elgázolja.
A kórházi ágynál, N.K. a felesége és a menyük.
Sajnos a fiú nem nyeri vissza az eszméletét meghal.




N.K. csak gépiesen jár az üzemébe és haza.
Teljesen magába zárkózik.
A feleségével alig beszél.
A menyük hazaköltözik a szüleihez.
Így peregnek az évek.







Magyarországon Istvánék konyhája.
István az asztalnál ül, Mária közben serte-pertél.

Mária: Pista! – Holnap majd haza kell hoznod az Ilona lányunkat a tüdőszürésre. -

István: Itthon maradhatna. – Az egész napot igazolják, meg fizetik is a vállalatok.
Pénteken így voltam én is itthon. - Szombat meg szabad szombat volt.
- Egyszer ő is itthon maradhat. - No pláne, hogy fizetik is, és nem kerül szabadságba.

Mária: - Én nem tudom, hogy mi van , de azt mondja a lány, hogy minden képen be kell
mennie Pestre a munkahelyére.
- Tudom te a tetőt csinálod Kistarcsán , de délután a lány kimegy hozzád, és motorral
- hazajöttök. - Este hatig van a szürés. - De ez már az utolsó nap. - Úgy hogy hétfőn meg kell oldanod ezt a dolgot.

István: /csóválja a fejét/ - Igazán nem örülök . .- Gondolhatod,- egész nap
ott ugrálok a tetőn, aztán meg még jöhetek haza motorral.
Hát , úgy hiányzik ez nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Mária: Ennyit igazán megtehetsz annak a lánynak.

István: No rendben, - de most már tegyük el magunkat holnapra. Reggel hajnalban kelek.

Mária bemegy az első szobába, és megágyaz. Lefekszenek.




Kistarcsán egy ház tetején dolgozik István.
Már késő délután van.

István szüntelenül az időt kérdezi az udvaron lévő és neki segédkező házigazdától.

Házigazda: / évődve/ Csak nem randira készülsz, hogy folyton az időt tudakolod.

István : Ne bomolj már! - A kisebbik lányomat az Ilonkát várom, a Hévtől.
- Pestről kell jönnie. - Megígértem, hogy haza viszem a tüdőszürésre.

Házigazda: De nagy nagyságát csinálsz abból a lányból. - Otthon is maradhatott volna.
Mi még itt Kistarcsán is kihasználjuk, hogy fizetik a napot.
Bolond, aki nem veszi igénybe.

István: / mentegeti a lányát/ - Valami fontos dolog miatt be kellett mennie a
munkahelyére.
- De már meg is jött, - és én is pont végeztem. – Mindjárt indulhatunk is.


Ilonka , István kisebbik lánya jött be az udvarra, köszön és várja az apját, aki lekászálódik a tetőről. - Éppen csak kezet mos az udvari csapnál,

István : No gyerünk lányom! - Isten veletek!- /köszön el a háziaktól, egy kézfogással a
házigazdától, egy főhajtással a háziasszonytól./

Kimennek az utcára, és az ott álló Jawa motorkerékpárral nagy sebességgel elhajtanak.

Az úton végig nagyon gyorsan mennek.

Aszód előtt a domonyi és bagi kereszteződésnél István egy autóbusz előzésébe kezd, amelyik váratlanul indexelés nélkül balra Domony felé kanyarodik.
István próbál a busz mellett bekanyarodni, de az út közepén lévő terelőszigetnek ütközik.
Ilonka szerencsésen a sziget közepén a puha földre esik, István feje viszont a kőszegélynek csapódik, és szörnyethal.





A temetésen rengetegen vannak a gyerekek, a rokonság, ismerősök.
A búcsú nekrológot a vállalat jogásza ,- amelyiknél István dolgozott - mondja.

Nekrológ

A Mátra aljában született, és otthonát is a hegy erdei adták. Ezen a tájon valaha, még nem is olyan régen, a pásztor társadalomban a bacsaság tisztség volt, - mi több rang.
A szigorú nyersesség, és a csontig ható becsület volt a feltétele annak, hogy valaki a bacsaságot magáénak vallja.
Talán a mi Istvánunk őse is a szilaj és félnomád bacsák egyike volt. – Valószínü .-
csak éppen a nevében hordta a régi foglalkozást.
Az is törvényszerü, hogy ebből a gyökérből eredt józan egyszerü becsületessége, keménysége, kitartása.
- Komótosan kimérten emelte szerszámait. Az ismétlődő mozdulatokból az ősi munkaritmus célszerüsége, kitartása sugárzott. Volt ebben valami, ami ma már ritkán látható utánozhatatlan.
- - Büszkesége is egyszerü volt. A legtöbbre azt tartotta, hogy egyre jobban forgatja a kőmüveskanalat.
- Az egyszerü emberek egyenességével, makacs rátartiságával vállalta cselekedeteit. Fondorlat, alattomosság nem fért hozzá.
- A Mátrában élő emberek egyszerüségével vette tudomásul, ha dicsérték, vagy elismerték.
Talán még zavarban is volt. A mindennapi élet apró örömei jelentették sikereit, és ennyivel be is érte. – Lehet,hogy túlzott szerénysége miatt nem futott be fényesebb pályát, erre azonban soha nem is vágyott.
- Talán az egyszerüség magyarázza azt is hogy halálának hírét is csak későn vettük.
- Szabadságát töltötte. Az erdő szerelmese motorjával ment, és az –az ember aki mindig alaposan megfontolta minden mozdulatát, - talán egy apró mulasztás miatt lelte halálát.
- Az újságban néhány sor tudatta Bacsa István Kállói lakos 1973 .május 21.-én közúti baleset következtében meghalt.
A véletlen tragédia küzdelmes 53-évnek vetett véget.
Halála méltatlan volt hozzá, ahhoz aki a legnagyobb nehézségek között is makacsul,egyenes tartással tudott élni.
István a reá jellemző egyszerüséggel ment el közülünk. A nyilvántartásból kivezetjük, a munkaviszony megszünt bejegyzés okául pedig a „halál” szócskát jegyezzük be.
De vajon e néhány sor adminisztrációval megszünhet e István létezni?- Szabad e törölni annak a becsületes embernek az emlékét, példáját, aki évek óta vállalatának gyarapodásán dolgozott?
- Nem! - Az végzetes felejtés lenne.





A temetés után Istvánék házának szobájában gyülekezett össze a család.
Mindenki kisírt szemmel lógó fejjel ül vagy az asztal körül, vagy egy heverőn a sarokban..
Jelen vannak: Mária,a legidősebb lány Marika a férjével Józsival.- a következő lány Piroska a férjével a Lajossal, a Pityu a feleségével, az Ilonka, és a Gyula.

Mária:. – No gyerekek most már apátok nélkül kell elrendezni a dolgokat. /köténye sarkával
egy könnycseppet töröl le a szeme aljáról./
- Attól függetlenül, hogy a halál még nem volt téma közöttünk, de a vagyon – ré –
- szekről azért már volt szó.
- Marikáé - itt a mellettünk lévő ház, - amit még az ő apjával építettünk a háború előtt, abból a pénzből , amit Németországban kerestünk.
- A Kistarcsai házat a Piroskáék, meg az Ilonka kapja.
- Én magam a Piroskáéknál akarok majd lakni. - A Kistarcsai telek a Pityuéké lesz.
- Ez az itthoni ház meg a Gyuláé.
- Egyenlőre még én is itt lakom amíg bírom magam.
- - Meg aztán a Tsz-ben is vannak földjeink, amikért mindig jár valami kis haszonbérlet, meg egy kis termés is. – Azzal minden évben meghizlalok egy- két hízót.
- - Lényegében minden csak annyit változik apátok nélkül, hogy ezentúl ránk marad a munka – amit ő mindig elvégzett.
- A Marikáék úgyis itt laknak a szomszédban, és ami segítség kell azt tőlük megkapom.-
- - tüzifát hazahozni az erdőről – a háztáji kukoricát, meg azt a kis krumplit behordani.
- Ha meg valami komolyabb dologról van szó, akkor haza – ugrotok arról a Kistarcsáról.

A gyerekek sorban kimennek az asztal mellől, és megölelik az anyjukat. -
- Halk beszélgetéssel telik a halotti tor. – Eszegetnek iszogatnak.





Külső. Nyári napsütéses délután.
Helyszín: Mária házának hátsó kertje .- Mária a kertben krumplit kapál.
A görnyedésből feláll, majd fájdalmasan a derekához kap.
Borzalmas fájdalommal vesegörcsei támadnak. – Nagy nehezen betámolyog a házba, lefekszik az ágyra, és várja haza a lányát és a vejét.
A vő Marika férje motorkerékpárral megáll a Tanácsházánál, és bemegy. Marikával együtt motorral mennek haza.
A házuknál lepakolnak, majd az udvari átjáró kiskapun, ami a háború idején is müködött átmennek Mária házába. - Megtalálják a fájdalommal kínlódó asszonyt.
A vő azonnal rohan, és motorral megy az orvost kihívni.
A körzeti orvos hamarosan jön. – megállapítja a vesegörcsöt,- injekciót ad - és elmondja, hogy mentőt hív, és a Salgótarjáni kórházba utalja Máriát.
Szirénázó mentőautó érkezik Máriáék házához.
A mentősök mennek be a házba,
Bent a szobában Mária mama fekszik nagyon sápadtan.
A szobában van a körzeti orvos is.
Tájékoztatja a mentősöket, hogy az asszonynak vesegörcsei vannak.
Azonnal, egyenesen a Salgótarjáni kórházba kell szállítani.
A beteget Marika és annak férje is elkísérik.
A mentőautó szirénázva elszáguld.




Kórházi folyosó.
Marika és a férje várakoznak ott.
A főorvos érkezik:

Főorvos: - Kedves Asszonyom! – Az édesanyjának a görcsöket nem vesekő, hanem egy
daganat, és több kő együttese okozza. – A daganat miatt a vese eltávolítása a
megoldás. - Nem szabad vállalni azt a rizikót, hogy a másik vese is gyulladást
kapjon, mert az végzetes lenne.
A mama nagyon jó erőben van , nem lesz semmi probléma.
Néhány nap alatt felkészítjük a mütétre, és megcsináljuk
Én már mindent elmondtam neki is.
Egy vesével még 100-éves koráig is elélhet.
A mama megértette, és beleegyezett a mütétbe.
- Most pedig magával akar egyedül beszélni. - Menjen be hozzá.
- - Viszontlátásra.

Marika bemegy a kórterembe.
Két ágy van bent az egyik üres, a másikon a Mária mama fekszik.
Marika az ágy szélére ül.
Mária mama: - Add ide a kezed kislányom! - /megfogja Marika kezét./
Egy nagyon fontos dolgot akarok neked elmesélni. - Most hogy itt állok
ez előtt a nagy mütét előtt,- aminek bizony vannak veszélyei- bár a Főorvos úr
azt mondja, hogy minden rendben lesz, és nem lesz semmi probléma.
- Van egy titok, aminek már nem bírom tovább viselni a terhét,- el kell hogy
- mondjam.

Marika: - /kényszeredetten elneveti magát/ - Ugyan Mama! - Mi az a nagy titok?

Mária mama: - Tudod lányom, neked nem az- az igazi apád, akinek a nevét viseled.
A te apád egy német katonatiszt, aki a háborúkor nálunk lakott.
- Már meséltem, hogy apáddal már 16-éve voltunk házasok, és nem született
gyerek. – A faluban, meg nagy szégyen, ha valamelyik házaspárnak – már
3-4 év után sem születik gyereke. – Én már nagyon resteltem a dolgot.
- Aztán apád a Lajos már januártól kint volt a fronton – Október végén
beszállásolt hozzánk az a német százados, aki részt vett a Hatvan környéki
harcokban. -
/ sóhajtva/ Gyönyörü barna férfi volt. – Olyan szép embert még soha előtte,
- meg utána -
sem láttam.
- Aztán – elég abból annyi,- egymásba gabalyodtunk.
- - Mikor Hatvant feladták, és elmenekültek Vác irányába, csak azután derült ki,
- hogy állapotos vagyok veled.
- - A faluban azt híreszteltem én is, meg a rokonok is, hogy a férjem valahogy járt itthon néhány napig, mikor ők is nyugat- felé vonultak. - Mivel titokban kellett tartani, azért nem is mutatkozott sehol. – Mert katonaszökevényként le is lőtték volna.
- - Azt hiszem ezt többé kevésbé sikerült is elhitetni az emberekkel.


Marika: Mama! – No! – Nem! Miről beszél? /Marika össze- vissza makog és sírni kezd./

Mária: /nyugtatja/ - Majd ha túl leszek a mütéten , mindent elmesélek.

Marika. Pontosan időben teszi Mama. – Most mikor már 57- éves vagyok .
- Ha eddig nem mondta el, most- már minek tette?

Mária: Már nem bírtam magamban tartani a titkot.

Marika: Most meg a nyakamba akasztja! – Minek? - Kínozni akar vele? – Nem az apám!-
- Akinek a sírjához jártam,- és virágot vittem,- ahol oly sokat sírtam, hogy miért nem él?
- Miért nincs velem mint más gyerekeknek az apja.
- - Ez borzasztó, most egyszerüen kiderül, hogy minden hazugság volt. - Egy idegent tiszteltem eddig, mint az apámat.
- Ebbe bele lehet bolondulni.
- - Aztán mit tudhatok arról a német apámról?

Mária: - Sajnos ,- én is keveset tudok

Marika: - A nevét legalább tudja?

Mária: - Hát……..

Marika: Szóval még a nevét sem tudja!
Ez őrület, lefeküdt valakivel, aki megcsinált engem, -- és még a nevét sem tudja.

Mária: - Hát nem volt alkalmam. – Már 15- éve nem lett gyerekem, nem is gondoltam
arra,hogy még terhes is lehetek.

Marika: Ne dumáljon már, maga a nagy okos asszony 35- éves volt akkor, - és nem
gondolta ,hogy teherbe eshet. - Ne nevettessen már ezzel az ökörséggel. - Nem
volt menstruációja? - Utána, meg még szült 4- gyereket.
Ilyen nincs! – Ha valaki ezt elmondja nekem, vagy elmondom valakinek, azt
mondják, hogy ez mese. – Vagy, hogy ilyen még a mesében sincs.

Mária: - Ne szekálj már! – Épp elég a bajom most a mütét előtt.
Nem tudok többet mondani. – Az biztos, hogy nagy fej volt, mert két katona is volt
a szolgálatára. – Az egyik a ruháit , meg a csizmáit rendezte. – aztán egy másik
katona meg
borotválta meg az ennivalót hozta neki.
Volt egy zöld egyenruhája, meg egy fekete is, no meg ami fontos Vaskereszt volt
a nyakában.
- Meg valami gyáros csemete volt, ahogy az egyik szolgája mesélte. – Olyan huszonéves volt,- biztos, hogy harminc alatt.
- - No jó, most már elég, többet nem tudok mondani.
- - Fáradt vagyok pihenni akarok.

Marika: Ez aztán nem semmi! – A nyakamba akassza ezt a nagy terhet,- aztán mint aki jól
végezte dolgát megnyugszik, én meg őrüljek bele, vagy egyen meg a fene.
- Magát már tovább nem érdekli a dolog?
- Most – mit csináljak? – Kihez forduljak? – Kit keressek? – Hol keressem?
- - Hol az apám? -- Ha eddig hallgatott, most már a sírba vihette volna ezt a titkot!
- - Isten magával!

Marika nagy mérgesen felkel az ágyról, kimegy, vissza sem tekint.
Az anyja zavartan néz utána.







Marika és a férje kutatnak. Katonai levéltár. – Főleg az internet.
A téma jobb megismerése miatt a Budaőrsi német katonai temetőt is felkeresik.
A férj az interneten megtalálja, hogy a Hatvan városát védő 23.-páncélos – hadosztályhoz tartozó 23.- harckocsiezrednek a tisztjei közül ki lehetett a faluban.
/ Mária mama elbeszélése alapján, a zöld, és a fekete egyenruha arra utal, hogy harckocsi parancsnok volt a tiszt./
Az is szükítette a kört, hogy vaskereszttel kitüntetettről van szó.
Marika férje kinyomtatja a jelölhető tisztek fényképeit, 4-5- db-ot-
Marika a már meggyógyult Mária mamával van annak házának első szobájában.
Mária mama, még felöltözve a heverőn fekszik.
Marika előveszi a képeket.

Marika: -- No Mama! - Itt vannak ezek a képek, - nézze meg közöttük- van e az apám?
Odaadja a képeket az anyjának.

Mária mama nézegeti a képeket, és a K.- százados képénél megáll és azt mondja.

Mária mama: Honnan szereztétek meg az apád képét? / kis meglepődéssel a hangjában/

Marika: - Ha már maga nem tudott semmit mondani, - vagy nem akart. – Nekem meg a
férjemnek sikerült megtalálnunk Őt.
Az Ilonkának, - tudja az unokanővéremnek is elküldtem levélben a képeket,
hogy válassza ki azt aki akkor a háború alatt nálunk lakott.

Mária mama. Na és ? - Ő mit mondott?

Marika: Még nem tudom a választ, csak most küldtem el a levelet neki, mielőtt
idejöttem.

Mária mama. Tudod lányom, leginkább azért nem mondtam el neked a német apádat,
mert attól féltem, hogy kimész hozzá, és mivel ő nagyon gazdag nála
maradsz. – Nem akartalak elveszíteni.


Marika: Szerintem maga most kifogást, mentséget keres arra amire nincs mentség.
Azt ugyanis nem lehet kimenteni, hogy eltitkolta előlem, hogy ki az igazi
Apám- Minden gyereknek joga van tudni azt, hogy kik a szülei
- Maga ezt a jogomat vette el tőlem.
- Ki tudja, hogy alakult volna a sorsom, ha mondjuk 18- éves koromban elmondja az igazat.
- Aztán ott volt a másik lehetőség, amikor Apuka meghalt a motor balesetben.
- - De maga akkor is csak hallgatott.
- Most meg mikor én is lassan 60-éves leszek- egyszer csak elmondja,- /gúnyosan/ mert maga már nem bírja cipelni a titok terhét.
- - Most már beleszarhatok az egészbe,
- A német apám is lassan 85- éves lesz. – Ha egyáltalán él még. -

Mária mama: - Jó van lányom – most már szeretnék pihenni egy kicsit.

Marika: Isten vele!

Ott hagyja az anyját nagy mérgesen.






Marikáék konyhája.
Marika a gáztüzhelynél főz.
Telefon csörgés a sarokban lévő telefonról.
Marika oda megy, és felveszi a telefont

Marika : Igen! – Bihari lakás.

Ilonka : / Marika unokanővére, akinek a fényképeket elküldte/ Ilonka vagyok. - Marikám! –
Nem kell tovább keresnetek, - meg van az apád.
Az a barna, nagyon jóképü férfi az, amelyiknek a nyakában a Vaskereszt kitüntetés
van. – no meg ami egyből felismertette velem azt a tisztet aki a háború alatt nálunk
lakott az , hogy még a fényképen is látni, hogy belyukad az arca.

Marika: Hát Ilonkám, akkor biztosan ő az, mert képzeld el, a Mama is őt választotta ki
a fényképek közül.

Ilonka: /nevetve/ A Maris néninek aztán tudnia kell, hogy kivel feküdt le.

Marika: Ő biztosan felismerte. – Egyből azt kérdezte, hogy honnan szereztük meg
apámnak a fényképét.

Ilonka: Nekem csak mint kislánynak olyan jellegzetes dolgok maradtak meg mint
emlékek, hogy mindig felemelt ha találkoztunk. - Felkapott, megforgatott, és
megpuszilt.
No meg az, hogy nagyon jó illatú parfümöt adott többször is.
- Most mit csináltok Marikám?- Hogyan tovább?

Marika: Először is azt kell kiderítenünk, hogy él e?
- No meg hogy hol lakik. – De tudod a férjem a Józsi nem ismer lehetetlent.
- Ahogy eddig is eljutott a kutatásban, kész csoda.
Bár ő maga is mondja, hogy Istennek valami szándéka volt ezzel az egésszel.
Már mint, hogy a Mama elmondta
- Aztán ahogy a képeket megtaláltuk – itt van a felismerés ami teljesen egybevág
- Mindkettőtök részéről.
- - Köszönöm Ilonkám, hogy hívtál. – Ha lesz valami fejlemény hívlak.
- Puszillak benneteket a Lacival! Isten áldjon!

Ilonka: Mi is csókolunk titeket. – Minden jót! – Sok szerencsét a további kereséshez!

Marika leteszi a telefont, és töprengve néz maga elé.








- Belső:
- Helyszín : Marikáék szobája
- Marika és férje beszélgetnek.

Józsi: Megtaláltam az apádnak a lakóhelyét, sőt már a telefonszáma is meg van.
Még mindig ő szerepel egy üzemnek a címén mint tulajdonos.
Ez is egy nagy csoda, hogy még él. – Most már 85- éves.

Marika: Amikor el kezdtél kutakodni, semmi reményt nem füztem hozzá, hogy
valami eredmény lesz.
Hiszen már lassan 60-év múlt el azóta.
/ odamegy a férjéhez, és puszit ad neki/ - Köszönöm drágám.

Józsi : Jó! – Jó! – Kicsim, de még nem tudjuk, hogy mit fog szólni az egészhez az
Apád.

Marika: Hát így fénykép alapján , neki is látni kell a hasonlóságot közöttünk.
Aztán a Mama is , meg az Ilonka is felismerték.

Józsi: Az mind igaz, de neki kell elismernie téged.
Olyan régen történt, hogy lehet nem is akar emlékezni .
Gondolhat akármit, hogy örökség – vadászok vagyunk.

Marika: Igazad van! – Bármire gondolhat. – De az - a helyzet, hogy itt vagyok lassan 60-
éves leszek , és az ember soha nem tudhatja, mennyi ideje van még hátra.
- Aztán az utolsó ruhára már nem kell zseb.
- Vagyis a mondás szerint sem tud az ember magával vinni semmit a túlvilágra.
- Úgy ,hogy engem a vagyona egyáltalán nem érdekel.

Józsi: Nem biztos, hogy ő is így gondolja.
- Mit mondott a Mama? -- 1944. Október végétől, olyan egy hónapig, vagyis
- November végéig ott lakott apád nála, és azalatt végig volt kapcsolatuk
- - Szerintem az lesz a legjobb, ha felhívom telefonon, és elmondom neki a dolgot.
- Ugyan mit mond, ha így váratlanul szembesítjük, vele, hogy ha van német családja,
- az mellett itt Magyarországon is van egy lánya.

Józsi előkeres egy papírlapot rajta a német telefonszám.
Fogja a kagylót és tárcsáz.

Józsi : Jó estét! – Magyarországról Bihari József beszélek. - Szeretnék N. K.- úrral beszélni.
- Igen! – Olyan félóra múlva. – Rendben, akkor újra hívom. – Viszont hallásra!

Józsi: Egy nő vette fel a telefont, és azt mondta, hogy egy jó félóra múlva tudok apáddal
beszélni.

Marika: Nagyon jól beszéltél. - Nem gondoltam, hogy még ilyen jól beszélsz.

Józsi: Igyekeztem. - De most várjál, leírom, amit mondani akarok németül.
Ha előttem lesz a papír, könnyebben fogok beszélni.

Átül az asztalhoz és papírt tollat vesz elő, hogy megfogalmazza amit el akar mondani.
A falon egy nagy falióra mutatja az időt.
Lassan eltelik több mint félóra. - Az óra ketyegése lassan elviselhetetlenül felhangosodik.
- Hirtelen a Józsi feláll, odamegy a telefonhoz, és tárcsáz. – Németországot hívja.
- Hallani, ahogy kicsörög.
Józsi: Jó estét kívánok! – N. K.-úrral szeretnék beszélni.

A vonal túlsó végén Németországban N.K - ék már ismert nappalija. A telefon K. –asszony kezében van, - és hívja a férjét.

K: Halló! – Itt K.- beszél! - Mit óhajt!

Józsi : Kedves uram azt szeretném el mondani Önnek, hogy a második világháború idején
pontosabban – 1944.év okt. végétől kb. egy hónapig , - vagyis november végéig, -
amikor Hatvan városát védték, egy közeli faluban Kállón volt elszállásolva.
Akkor maga szerelmi viszonyt folytatott a ház asszonyával.
Miután kiürítették Hatvant, és Önök elmenekültek, azután tudta meg az asszony, hogy
terhes lett. - Önnel ezt a tényt már nem tudta közölni. – Aztán a következő év nyarán
1945. július 30.-án megszületett egy kislány az Ön lánya. – Ez a lány pedig az én
feleségem.
- Itt van még Uram? -- Hallja amit mondok?

A túloldalon K. egyre sápadtabb

K: - Igen !- Itt vagyok! – Hallom.

Józsi: Az anyósom sajnos csak most mesélte el az esetet. – Azt pedig Isteni csodának tartjuk,
hogy Önt megtaláltuk. – Szeretnénk Önnel találkozni, hogy megbeszéljük a dolgot.
A feleségem csupán látni akarja Önt.

K : / ingerülten/ Én pedig 60- év után nyugodtan akarok élni. – Szó sem lehet arról, hogy
találkozzunk . Viszonthallásra! / leteszi a telefont/

Józsi: Képzeld, egy szóval sem tiltakozott, nem mondta, hogy nem járt Kállón.
Nem mondta, hogy nem vagy a lánya.
- Ha nem igaz amit mondok, akkor kikérte volna magának, amiről beszélek.
- De egyetlen szóval sem tiltakozott.
- Gondolom, aztán a felesége meg letetette vele a telefont.
- Semmiben nem ellenkezett, csak azt mondta, hogy 60-évvel a háború után már nyugodtan szeretne
- élni, - így aztán nem akar velünk találkozni.

Marika: Most hogyan tovább? - Mindenképp szeretnék vele találkozni.
Ha nem akar, akkor egy DNS- vizsgálattal kellene bizonyítani, hogy ő az apám.
- Igaz – a Mama meg az Ilonka is egymástól függetlenül felismerték.

Józsi: Azt gondolom, hogy írunk egy levelet apádnak, amelyben mindent elmondunk
,hogy
a mama, meg az unokanővéred is felismerték,.
Ő lakott a háború alatt nálatok, és sokszor volt együtt a mamával. – Ez kb. egy
hónapig
tartott.
- Küldünk néhány fényképet is rólad, amikor olyan huszonéves voltál.
- - Csak a vak nem látja a hasonlóságot.
- Aztán meg – tudod, hogy meg van apád akkori ezredparancsnokának a címe .
- Írunk neki is, - Majd kiderül hogy mi a helyzet.






Egy jól menő ügyvéd irodájának előszobájába érkezik Marika és a férje.
A titkárnő fogadja őket, majd bejelenti dr. Ácsnak, hogy megjöttek
Az ügyvéd az ajtóig eléjük jön majd bemennek az irodába.
Az ablaknál íróasztal, oldalt fekete bőrgarnitúra ott foglalnak helyet.

Dr. Ács: Akkor meséljék el, hogy miről is van szó. – Aztán én meg közbekérdezek ami
Érdekel még.

Józsi: Most már lassan két éve lesz, hogy az anyósom, egy nagy mütétje előtt –
- amikor félt a haláltól - elmondta a feleségemnek, hogy az igazi apja egy német
- katonatiszt, aki a háborúkor náluk volt elszállásolva. – Az anyósomnak ugyanis eltávolították az egyik veséjét a benne lévő nagy daganat miatt.
- A tiszt 1944 október végétől körülbelül egy hónapig tartóan november végéig lakott ott..
- A százados – mert hogy százados volt – és páncélos parancsnok az alakulatával
- Hatvan városát védték.
- Ez alatt az egy hónap alatt szerelmi viszonyt folytattak.
- Miután a németek Hatvant feladták elmenekültek Vác irányába – a százados is.
- Az anyósom, csak azután tudta meg, hogy teherbe esett.
- Ez azért is meglepte, mert akkor már több mint 15- éve élt házasságban a férjével, és gyerekük nem született.
- - A férje akkor már január óta kint volt a fronton.
- A feleségem 1945. július végén született. - Az anyósom férje pedig csak 1945.október végén jött haza a háborúból,- mert angol fogságban is volt.
- Súlyos gyomorbajt szerzett, és 1946. májusban meg is halt.
- - Szerencsés módon a Hivatalban a faluban találtunk egy jegyzőkönyvet melyben az áll, hogy az apa 1944. januártól 1945 okt.-ig a fronton volt.
- Tehát ő nem lehet a vér szerinti apa.

Dr. Ács: Az nagyon jó ezen a vonalon kell indulnunk az apaság megszüntetése ügyében.
- No de csak folytassa.

Józsi: Mi nem értünk sokat a jogi dolgokhoz, de magunktól is fontosnak tartjuk ezt a
jegyzőkönyvet.
- Aztán van más momentum is. - Az anyósom szerint olyan egy hónapig volt
- kapcsolata a tiszttel.
- Ezzel az egy hónappal kapcsolatosan a tiszt azt írta, hogy a háború alatt egy hónap hosszú ideig sehol nem volt szálláson. – Itt viszont közbe vetem, ezzel szemben az ezred- parancsnoka azt írta, hogy egy hónapig nem, de három hétig biztosan Kállón volt.
- A fényképekkel kapcsolatban is azt írta, hogy egyből lemásolta Marika képeit, és elküldte N.K.-nak mert ő is látta a hasonlóságot.
- Az meg, hogy nem akar velünk találkozni, csak annyit írt, hogy az a százados döntése.
- De ő is úgy gondolja, hogy egy DNS- vizsgálat tisztázhatná a helyzetet.

Dr. Ács: Mivel Magyarország is az Európai Unió tagországa, az bizonyos mértékig javítja a
helyzetet .- Még a tagság előtt két eljárást kellett volna végig vinni. Először itt
Magyarországon meg kellett volna szüntetni a jelenleg fennálló apaságot.
- Ez a jegyzőkönyvvel alátámasztva, miszerint a természetes apa csak a házasság
- miatt vált apává, de ténylegesen a fronton való tartózkodása okán fizikailag lehetetlen-
- - könnyen kivihető.
- Azután a vélelmezett apa a százados lakóhelyén Németországban kellett volna egy apasági pert indítani.
- Most az uniós tagság miatt, Magyarországon folytatható a per, mégpedig úgy, hogy az apasági perben, ahol, egyrészt az apaság, mármint a jelenlegi megszünik, a százados mint vélelmezett apa tanúként megidézhető, és a bíróság elrendeli az apasági vizsgálatot.
- - Van egy nyilatkozat a mamától, és az unokatestvértől, miszerint a százados az apa.

Józsi: Igen ügyvéd Úr. - Ez így mind nagyon szép és jó. – De…- De lehet kényszeríteni,
egy 85-86- éves embert, hogy egy ilyen perben részt vegyen?.
- Egy háborús hős, egy ismert katonatiszt, aki többször sebesült. .. No .- nem…én
- Szinte elképzelhetetlennek tartom.

Dr. Ács: Hát igen. – Az öregben biztosan az is munkál, hogy a vagyonára megyünk.

Marika: Én csak apámat szeretném látni. –Egyszer szeretném megtapasztalni, hogy milyen is
az apai ölelés.
- Már 60-éves vagyok, - az ember soha nem tudhatja, hogy mi van még hátra.
- Van e egyáltalán valamennyi.

Dr. Ács: Önnek teljesen igaza van Asszonyom. – Ha esetleg tesz egy olyan nyilatkozatot,
hogy semmilyen követelése nincs az apjával szemben, akkor lehet, hogy belemegy
egy találkozóba. – De a teljes bizonyosság az apaság kérdésében, csak egy DNS-
vizsgálattal tisztázható.
Bár a körülmények nagyon azt látszanak igazolni, hogy ő az apa, de nem lehet
kizárni azt hogy esetleg még sem, - Akkor mi van?
Úgy gondolom, hogy egy meglepetés találkozón kell kierőszakolni egy
vizsgálatra a beleegyezését..
- Kapcsolatot keresek N. K. százados lakóhelyén egy ügyvéddel, aki a
- segítségünkre lehet.
- - Aztán még kipuhatolom azt is, hogy ha az apaságot így konkrétan nem lehet bizonyítani, akkor miképpen lehet jóvátételt a német államtól követelni.
- Amint minden előkészületet megtettünk, autóba ülünk, és irány Németország!






Dr. Ács ügyvéd, Marika, és a férje Józsi autóval elindulnak Németországba.



VÉGE.